A Bátonyterenye határában emelkedő Kőbaba
Olvasóink már megszokhatták azt, hogy „A kövek mesélnek” oldal szerkesztője írásaiban szívesen mutat be a miocén Pétervásárai Homokkő Formáció törmelékes üledékes kőzetein kialakult földtudományi értékeket. Ezek nagy része a Salgótarján és Ózd között húzódó kistájakon helyezkedik el, hisz itt óriási területeken található a felszínen a fent megnevezett sekélytengeri homokkő. A földtudományi értékek közül vannak a nagyközönség számára ismertebbek (pl. Istenmezején a Noé szőlője), és olyanok is, amelyek az ismeretlenség homályába vesznek. Írásunkban egy ilyet mutatunk be Bátonyterenye határából, amely a Kőbaba fantázianévre hallgat. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A szebb napokat is látott egykori bányászváros, Bátonyterenye Kisterenye városrészétől keletre, a Kazár-patak völgye fölé magasodó Nagy–Drót-hegyen áll őrt a Kőbaba méltóságteljes kőbástyája (Medves-vidék kistáj). A nehezen megközelíthető földtudományi/geoturisztikai érték a Pétervásárai Homokkő Formáció egyik látványos és tanulságos természetes feltárása. Kialakulásának megértéséhez kb. 20 millió évet kell visszautaznunk az időben.
A miocén földtörténeti kor elején (eggenburgi korszak; kb. 23–19 millió éve) képződött, több száz méteres vastagságú üledékes összlet döntően finom- és durvaszemcsés homokkőből áll, amely az egykoron itt hullámzó Paratethys partmenti–sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált keresztrétegzett homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. A Pétervásárai Homokkővel fedett területeken, így természetesen a Kőbaba térségében is szembeötlő a változatos és látványos formakincs, melynek létrejötte a homokkövek eltérő cementáltságával, és az ehhez kapcsolódó mállási folyamatokkal van összefüggésben. De vajon milyen diagenetikus folyamatok hatására alakulhatott ki a Kőbaba látványos sziklakolosszusa?
A homokos összlet betemetődésével annak idején megindult annak kőzetté válása vagy idegen kifejezéssel diagenezise. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bizonyos kitüntetett pontok körül, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált egységek. Ezek a jobban cementált egységek lehetnek magányosan előfordulók, rétegmentén elhelyezkedők, ill. folyamatosan cementált padok is.
A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kicsapódó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti.
A fentiekből láthatjuk tehát, hogy a Kőbaba „gombájának” kiformálódása annak köszönhető, hogy a külső erők (pl. csapadék különféle halmazállapotai, szél, tömegmozgások) a kőzet erősebben cementált részeit nem tudták úgy elhordani, mint a „puhábbakat”. A természet tehát az egyik leghatékonyabb szobrász a felszínen! Hasonló kőgombákat tanulmányozhatunk egyébként Nemti és Tarnalelesz térségében is.
A Kőbaba pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
