Somló vára, a háttérben Somlószőlős
A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltos képződményei a pannon üledékekből álló térszíneken kiemelkedésekként jelentkeznek. Ezek közül az id. Lóczy Lajos által tanúhegyeknek elnevezett felépítmények merész kúpjai számos esetben középkori erősségek maradványait hordozzák. Ez azért lehetséges, mert a meredek oldalakkal jellemezhető egykori maar-típusú vulkánok szinte minden irányból tökéletesen védhetőek voltak. Gondoljunk csak például Csobáncra, Szigligetre, Tátikára vagy éppen Hegyesdre. Írásunkban ezektől a néhai vulkánoktól kicsit távolabb, a Kisalföld peremén elhelyezkedő Somlóra látogatunk el, ahol egy bazaltból felépült vár maradványait tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Somlói Tájvédelmi Körzet (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság) védelme alatt álló magányos hegy kialakulásának megértéséhez kb. 3,5–3 millió évet kell visszautaznunk az időben, a földtörténeti pliocén korba. Ekkor kezdődött meg ugyanis az a bazaltos jellegű vulkáni működés, amely a Somlót is létrehozta, a Tapolcai-medencében található „testvéreihez” hasonlóan. A földkéreg mélyreható törésvonalai mentén viszonylag gyorsan (akár néhány óra vagy nap) alacsony szilíciumdioxid-tartalmú (bázikus) kőzetolvadék nyomult a felszín felé (kb. 30–50 km mélységből), amely jelentős kitöréseket generált. A felnyomuló izzó magma és a víztartalmú kőzetek kölcsönhatása miatt a vulkáni működés heves robbanásos (idegen kifejezéssel freatomagmás) kitörésekkel kezdődött, amelyek eredményeként egy különféle szemcseméretű vulkáni törmelékekből álló tufagyűrű alakult ki, az egykori Pannon-tóban lerakódott üledékekkel borított „vizes” térszínen.
A heves robbanásos kitöréseket egy csendesebb szakasz követte (a kőzetekből „elfogyó” felszín alatti vizek miatt), mely során a tufagyűrű belsejét bazaltos láva töltötte ki, egy lávatavat hozva létre. Ekkor jött létre az a fekete–sötétszürke színű, tömött szövetű bazalttest, amely a hegy fő tömegét alkotja (vastagsága a 100 m-t is meghaladhatja). A vulkáni működés vége felé a gázok és gőzök okozta robbanásos vulkanizmusé lett a főszerep, amely egy vulkáni bombákkal tarkított, vörösesbarna színű, hólyagüreges kőzetekből álló salakkúpot hozott létre a hegy tetején (a népnyelv ezt „hopokának” nevezi). A Somlót felépítő, a Pannon-tó késő-miocén üledékeire lerakódott, ill. az azokat áttörő bazaltos kőzetösszletet a szakemberek a Tapolcai Bazalt Formációba sorolják be. De vajon hogy lett a mai tájból kiemelkedő tanúhegy a hajdanán a terepszinten működő Somlóból? A kulcsszó: az erózió!
A kemény bazaltsapka a nála jóval „puhább”, ebből következőleg jobban pusztuló Pannon-tavi, különféle szemcseméretű homokos, kőzetlisztes és agyagos üledékekre települt rá. Az elmúlt évmilliókban ténykedő külső erők (pl. a víz különféle halmazállapotai, a szél, a tömegmozgások) a Somló oldalait határoló tufagyűrűt és pannon üledékeket kezdték el először lepusztítani, elhordani a területről. A keletkező törmeléket a vízfolyások szállították el a jégkorszakban (pleisztocénben) intenzíven süllyedő kisalföldi területekre (pl. Győri-medence). A Somló körül a laza üledékek (kb. 150 m vastagságban) eltávoztak az idők folyamán, míg a kemény bazalt és az alatta települő képződmények a helyükön maradtak, s a hegy lassan kimagasodott a tájból. Id. Lóczy Lajos az eredeti ősfelszín magasságáról tanúskodó hegyeket találóan tanúhegyeknek nevezte el.
A hegy kőzetanyagából épült vár maradványai a Somló északi részén dacolnak az időjárás viszontagságaival. A vár történetének felelevenítése azonban már nem földtani, hanem emberi léptékben lehetséges csak (csobancvar.hu): „A 14. század első felében emelhették, egy magánföldesúri birtok központjaként. Az első, máig fennmaradt okleveles említése szerint 1352-ben Nagy Lajos király elkobozta Ugodi Csenyik fiától, Jánostól, majd azonnal Himfy Benedek báró honorbirtokába juttatta. Luxemburgi Zsigmond a legfőbb bizalmasának, egyben sógorának, Garai Miklós nádorispánnak és testvérének, Jánosnak adományozta oda.
A viszonylag békés évtizedeket 1442-ben fegyverek zaja törte meg, az ország vezető nemesi társadalmát megosztó belháborúban a somlói erődítményt megostromolták és elfoglalták Ulászló király hívei, a Rozgonyi család fegyveresei. Korabeli adatok szerint Garai Jób báró 1479-ben eladta a váruradalmat Hunyadi Mátyás királynak, aki még ugyanebben az esztendőben Kinizsi Pál seregvezérnek adományozta hadi győzelmeiért. Az új földesúr utasítására rövidesen a kis területű erősségbe érkezett Leányfalvi Ágoston – aki azelőtt vázsonyi várnagyként építkezett –, hogy az új állomáshelyén is jelentősebb munkálatokat végeztessen el, valószínűleg ekkor létesíthették a támpillérekkel tagolt külső várfalat is.
1490 után Kinizsi elzálogosította Szapolyai István főnemesnek, akitől később erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg 12.000 forintért. A 16. század eleje jelentette Somló virágkorát, amikor nagyszabású építkezéseket végeztetett benne a humanista szemléletű Bakócz érsek. Rövidesen azonban már az ország középső területeit elfoglaló török hódítók betörései fenyegették. A 17. században sok kézen megfordult, kik közül talán Liszthy László költőt érdemes megemlíteni, akit 1662-ben, mint rablólovagot és pénzhamisítót a bécsi törvényszék elítélt és kivégeztetett.
Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszotta, amikor a Dunántúlt időlegesen megszálló felkelők hadianyag raktárául szolgált. Később sorsára hagyták, épületeinek köveit a könyörtelen időjárás viszontagságai mellett az 1820-ban létesített dobai kastély munkálataihoz hordták el jelentősebb mértékben. Végső pusztulását megakadályozandó, napjainkban indult meg régészeti kutatása és műemlékvédelmi megóvása, hogy a jövő nemzedéke is megcsodálhassa a Somlót koronázó várat.”
Somló várának pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
