Az Ordas-kői-eresz meredek sziklafala
A hivatalos akadémiai tájbeosztás szerint Pétervásárai-dombság kistáj (vagy kevésbé ismert nevén: Vajdavár-hegység vagy -vidék) a Mátra és a Bükk hegységek északi „(geo)turisztikai árnyékában” helyezkedik el. A turisták által kevésbé ismert és járt tájegység hazánk legnagyobb kiterjedésű, összefüggő homokkővidéke, amely számtalan földtudományi és tájképi értéket rejt. A kora-miocén homokköveken kiformálódott, a vízfolyások által sakktáblaszerűen feldarabolt vidék káprázatosan változatos geomorfológiai viszonyai abban rejlenek, hogy a homokkő cementáltsági viszonyai helyről-helyre erősen változnak. Ebből kifolyólag a szelektív denudáció („válogató lepusztítás”) hatására olyan formakincs alakulhatott ki, amely a Pétervásárai-dombság vidékét egyedülállóvá teszi az ország „geodiverz” domb- és hegyvidékei között. Írásunkban a Tarnalelesz községtől nem messze található Ordas-kő merész homokkőormát tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Pétervásárai-dombság fő tömegét a kora-miocén korú Pétervásárai Homokkő Formáció alkotja, amely a szóban forgó Ordas-kő kőzetanyagát is alkotja. A miocén földtörténeti kor elején (eggenburgi korszak; kb. 23–19 millió éve) képződött, több száz méteres vastagságú üledékes összlet döntően finom- és durvaszemcsés homokkőből áll, amely az egykoron itt hullámzó Paratethys partmenti–sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált keresztrétegzett homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. A Pétervásárai Homokkővel fedett területeken szembeötlő a változatos és látványos formakincs, melynek létrejötte a homokkövek eltérő cementáltságával, és az ehhez kapcsolódó mállási folyamatokkal van összefüggésben. De vajon milyen diagenetikus folyamatok hatására alakulhatott ki ez a pazar formakincs?
A homokos összlet betemetődésével annak idején megindult annak kőzetté válása vagy idegen kifejezéssel diagenezise. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bizonyos kitüntetett pontok körül, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált egységek. A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag ún. mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kicsapódó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti.
A fent nevezett folyamatok és formák szinte mindegyike kiválóan tanulmányozható a képen is látható Ordas-kövön. A Mocsolyás-patak völgyfője fölé magasodó, dél–délnyugati irányba néző sziklafal a maga több száz méteres hosszával a terület egyik legnagyobb és leglátványosabb természetes földtani feltárása. Az Ordas-kő meredek, szinte függőleges alsó szakaszán a rétegmenti konkréciók a gyakoriak, amelyek között a térközök nem szabályosak (kb. 10–50 cm). Ezek mellett az izolált (magányosan előforduló) konkréciók szintén gyakoriak, de a folyamatosan cementált rétegek hiányoznak. A konkréciók alakja közel szferoidális (kvázi gömb alakú), átlagos méretük 15–25 cm közötti. Az Ordas-kő aljában fellelhető, az aprózódási folyamatok által „félbevágott” konkréciókon több esetben körkörös (koncentrikus) sárgásbarna rajzolatok, Liesegang-gyűrűk figyelhetők meg. Az Ordas-kő feltárásának meredek felső szakaszán a folyamatosan cementált rétegek (homokkő padok) uralkodó jellege a meghatározó, de helyenként a rétegmenti konkréciók is megfigyelhetők. A folyamatosan cementált rétegek esetében jól kivehető, hogy azok a korábbi izolált konkréciók továbbnövekedése és részleges vagy teljes összeolvadása révén alakultak ki. A feltárásban tanulmányozott, részlegesen kipreparálódott konkréciók határa nem éles a befoglaló kőzet felé, hanem diffúz határral, fokozatosan megy át abba. Az Ordas-kő sziklafalán az ún. deformációs szalagok, valamint a homokkő keresztrétegzettsége is szépen tanulmányozhatók.
Az Ordas-kő sziklafalának középső részén „tátong” az 1998-as év nyarán leírt (Gönczöl Imre, Nagy Eszter, Tinn József) Ordas–kői-eresz. A 3,5 m hosszú, 16 m széles és 5,8 m magas, dél felé néző eresz a kevésbé cementált homokkőben aprózódással, mállással és deflációval keletkezett. Innen nem messze írta le e sorok szerzője 2015-ben a Mocsolyási-eresznek elnevezett beöblösödést, amely szintén az Ordas-kő falát ékesíti.
A meredek leszakadások és a kipergő homokkövek miatt az Ordas-kő térségében óvatosan közlekedjünk. Térképet is vigyünk magunkkal, hisz a tetthelyre nem visz semmilyen jelzett turistaút! Ha már erre járunk, érdemes a Kis-kő ereszekkel tagolt kőzetfalát is tanulmányozni, amely az Ordas-kőtől délkeletre kereshető fel.
Az Ordas-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
