A templomrom a kocséri temetőben
Pest megyében, Nagykőrös és Tiszakécske között, a Pilis–Alpári-homokhát kistájon fekszik az Árpád-kori eredetű, ősi kun település, Kocsér. A tanyákkal „telehintett” hordalékkúp vidéket a Duna alakította ki a pleisztocénben (jégkorszakban), amelyet később a munkaképes szelek formáltak át tipikus futóhomok területté. Kocséron az óvatlan utazó szép lassan átgördül, s tovahalad, míg a „kővadászok” a település temetője felé veszik az irányt. Ezt teszik mindazért, mert ott egy középkori templom romjait és annak építőköveit tanulmányozhatják. Írásunkban a darázskőből épült ősi falak történetét és mesélő köveit ismerjük meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A kocséri temetőben, a 20. századi síremlékek között álló romoknál egy fatáblán a következők olvashatók: „Középkori gótikus templomrom. Kocsér nevének első előfordulása 1488. május 22-i okiratában található. Jelentését nem ismerjük, kun eredetű szó. A virágzó templomos település a török háborúk alatt pusztulhatott el, legnagyobb valószínűség szerint az 1596-os évben. Az elpusztult település egyetlen emléke a temetőben ma is látható, több mint 400 éves templomrom keleti fala. A templomrom egy kimagasló dombon áll, anyaga a környéken a felszín alatt 80–120 cm-re található terméskő. A korábban mellette végzett kutatóásás, továbbá a sírok kiásása közben emberi csontmaradványok kerületek elő (Állíttatta: Kocsér Község Önkormányzata a templomrom állagmegóvó felújítását követően, 2009. május 16-án.)”
Középkori templomaink mindig abból a kőből épültek fel, amelyek az adott földrajzi helyen rendelkezésre álltak, s tulajdonságaik (pl. szilárdság, időállóság, dekorativitás) megfeleltek az adott kor templomépítészeti igényeinek és hagyományainak. A Nagyalföldön általában a tégla volt a fő építőanyag, a domb- és hegyvidéki területeinken pedig valamilyen magmás, üledékes vagy metamorf kőzet. A Nagyalföld homokbuckákkal ékes vidékein (pl. Pilis–Alpári-homokhát) viszont adott volt egy üledékes kőzet, amely a kialakulását és előfordulását tekintve is egyedülálló az egész világon.
A néhai kocséri templom megmaradt keleti fala egy likacsos, sárgás és vöröses színezetű kőzetből épült fel. A csatolt képen is látható kőzet nem más, mint a Nagyalföld évszázadok óta használt és közkedvelt szilárd építőköve, a réti- vagy tavi mészkő (népies elnevezéssel darázskő). Ennek az édesvízi karbonátos képződménynek a kialakulása a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) legvégén (kb. 13 ezer évvel ezelőtt) kezdődött el a homokbuckák közötti sekély, magas oldottanyag-tartalmú szikes tavakban, s pár ezer évvel ezelőtt fejeződött be (de bizonyos helyeken még napjainkban is képződik). Ezen tavi rendszerek évszakosan és hosszabb távon is változtatták azt a vízmennyiséget, amelyet tároltak. A víz párolgása, betöményedése, a benne található oldott kalcium és magnézium arányának változásai, valamint a növényzet (pl. alga-félék) élettevékenysége miatt a tavak alján laza mész- és dolomitiszap halmozódott fel, amely később kemény kőzetté diagenizálódott. A vasoxid-ásványok által sárgásra színezett édesvízi tavi karbonátok azért likacsosak (innen a darázskő elnevezés is), mert az egykori tavakban élt növények szerves maradványai (pl. szár) elbomlottak az őket „csapdába záró” darázskövek szövetéből. Itt jegyeznénk meg, hogy a réti mészkő karbonátos anyaga a Duna által a nyugati vízgyűjtőterületéről ideszállított mésztartalmú ásványok oldódásából származik.
A felszín alatt kb. 80–120 cm mélyen fekvő kemény kőzetet külön erre szakosodott mesterek keresték meg, s bányászták ki annak idején. Réti mészkőből épült fel például Kiskundorozsma temploma, Kiskunfélegyházán az egykori Kiskun Kapitányság épülete, de találunk belőle a szegedi egykori vár falaiban is. Védett földtani alapszelvénye Csólyospálos határában kereshető fel (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság). A réti mészkő kuriózumnak számít hazánkban, hisz a Földön csak nagyon kevés helyén képződik ilyen édesvízi üledék (pl. Törökországban vagy Ausztrália egyes szikes tavaiban)!
Láthatjuk tehát azt, hogy a kőben szegény nagyalföldi tájakon is volt szilárd építőkő, amelyet már a középkor óta ismertek és bányásztak az arra alkalmas lelőhelyekről.
A templomrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
