Az Abaligeti-barlang bejárata

A Mecsek északnyugati részén, már a Baranyai-Hegyhát kistájon fekszik a magyarországi turistáknak biztosan ismerősen csengő Abaliget település. A Bükkösdi-víz mellett elhelyezkedő ősi község (a 10. században alapította az Aba nemzetség) és térsége elsősorban azokról a karsztos objektumairól nevezetes, amelyeket a karsztvizek oldogattak ki a triász mészkő felszínén és a kőzettest belsejében. Ezek közül az Abaligeti-barlang járatrendszere vonzza a legtöbb turistát évente, ezért írásunkban most ennek történetével és kialakulásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A település déli szélén, a barlangból kiáramló karsztvizek által táplált mesterséges csónakázótavak mellett nyílik a közismert barlang bejárata. A helyi lakosok már régóta ismerik a barlang bejárati üregét, amelyet tárolásra és búvóhelynek használtak háborús időkben. Riedl Antal, a falu plébánosa a 18. században bortárolásra használta az „előüreget”, amely miatt azt a helyiek „Paplikának” nevezték el. 1768-ban Mattenheim József molnár és társai merészkedtek be először a járatrendszerbe, hisz a malomkerekét hajtó víz elapadásának okára voltak kíváncsiak. A kis expedíció számított az Abaligeti-barlang felfedezésének! A barlang első részletes vizsgálatát Kölesi Vince bicsérdi ispán végezte, aki 1819-ben a helyi ispánnal bejárta a barlangot, majd elkészítette alaprajzát és hosszmetszetét. A barlang természetes állapotába való beavatkozások az 1830-as évektől kezdődtek meg: 1884-ban például bányászokkal tágíttatták meg a bejárati részt. 1900-ban egy Párizsban megjelent, a világ 100 csodáját ismertető kiadványban is szerepelt a magyarországi Abaligeti-barlang. Az 1950-es évekre a járatrendszer és infrastruktúrája erősen leromlott, 1957-re nyitották meg újból a nagyközönség számára, jelentősebb felújításokat végezve el. 1996-ban vette át a barlang kezelését a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. Az Abaligeti-barlang 1941 óta élvez védelmet, 1982 óta pedig fokozottan védett. De vajon hogyan alakult ki a közel 2000 m-es hosszúságú, a látogatók számára kb. 500 m-es szakaszban bejárható barlang? A válaszért először kb. 245–240 millió évet kell visszautaznunk az időben, a középső-triászba!
Ekkor a mai Mecseket is hordozó lemeztöredék a Tethys elnevezésű ősi óceán északi, sekélytengeri zónájában helyezkedett el, Eurázsia déli peremén, több ezer kilométerre mai helyétől. A középső-triász anisusi korszakában egy nagy kiterjedésű, sekélytengerrel borított, enyhén lejtő rámpa alakult ki a térségben, amelyen karbonátos üledékképződés zajlott. Ebben az őskörnyezetben rakódott le az a sötétszürke, jól rétegezett üledékes összlet, amelyet a szakemberek Lapisi Mészkő Formációnak neveznek. A nyugodt üledékképződést gyakran tengeri viharok zavarták meg, amelyek óriási hullámai erősen felkeverték az aljzatra lerakódott üledékeket (ezek különféle üledékszerkezeti jegyek formájában tanulmányozhatók a triász mészkőben). Az enyhén lejtő rámpán gyakoriak voltak a gravitációs üledékcsúszások is, amelyek szintén tetten érhetőek a kőzetek tanulmányozása során. Az egykori tengeri élővilágot életnyomok, összemosott kagylóhéjak, crinoidea-, azaz tengeri liliom maradványok, valamint bioturbációs jelenségek képviselik. Ebben a vastagpados Lapisi Mészkőben oldódott ki az Abaligeti-barlang is, amely azonban jóval fiatalabb a befoglaló kőzeténél, hisz csak pár tízezer/százezer éves (pleisztocén vége, holocén eleje). De vajon hogyan is tud kialakulni egy kőzetben egy ilyen nagyméretű járatrendszer?
A több kilométeres hosszúságú barlang „kifaragásáért” a felszín alatti karsztvizek a felelősek, amelyek enyhén szénsavas oldatukkal és a magukkal sodort kemény (nem oldódó) hordalékukkal hosszú idő alatt kioldották (korrózió)/kivésték (korrázió) a járatrendszert. Az Abaligeti-barlang kialakításában az eddigi kutatások alapján a felszínre lehulló és a mészkő hasadékrendszerében lefelé szálló, csapadék eredetű hideg karsztvizek voltak a felelősek. Hévizes kőzetoldásra utaló nyomokat eddig nem sikerült találni a barlangban. A járatokat (egy főág és három mellékág) kialakító patak ma a barlang alsó szintjén folydogál. Az Abaligeti-barlangban viszonylag kevés cseppköves képződmény található, ugyanis a befoglaló triász kőzet kevésbé oldódik jól, mint mondjuk aggteleki társaik. Ennek ellenére a barlang falain változatos oldásformákat tanulmányozhatunk. Különleges formájú képződményei közül több nevet is kapott, így látható itt többek között a Pisai ferdetorony, a Flórián-kút, a Kálvária, az Elefántfej, a Karthágó romjai vagy a Niagara-vízesés.
Az Abaligeti-barlangban egész évben 12°C uralkodik, amely megegyezik az adott földrajzi szélesség átlagos évi középhőmérsékletével. Klímája a légúti, allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek hoz enyhülést.
A barlangról további részletek, valamint a nyitvatartási és egyéb információk innen érhetők el!

Az Abaligeti-barlang pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt