A Perkupa melletti márgás rétegsor egy részlete
A Magyarország földtani térképét böngésző (geo)turisták többször is találkozhatnak olyan kőzetformációk nevével, amelyekben a márga szó szerepel. Vannak olyan kőzetek, amelyek felismeréséhez különösebb földtani előképzettség nem szükséges, hisz a legtöbben nagyjából el tudják őket helyezni a kőzetek nagy rendszerében, sőt, fel is ismerik azokat (ilyenek például a mészkő vagy a bazalt). A márga egy kakukktojásnak számít, hisz a neve alapján sem tudunk nagyon következtetni összetételére. Ennek a problémának a megoldására írásunkban kicsit körbejárjuk a márga kialakulását, ásványtani összetételét, szerkezetét, valamint felhasználását is. Ehhez a triász Szini Márga Formációt hívjuk segítségül, egy Perkupa melletti feltárásból (Aggteleki-karszt). Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bódva folyócska völgyében fekvő Perkupa községből nyugat felé, a Varbóc felé vezető országúton elindulva, a település utolsó házai felett, a völgy északi oldalában egy felhagyott kis „bicskabánya” tanúfala sárgállik. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozó, T–053 kódú védett földtani alapszelvény a kora-triász korú Szini Márga Formáció egyik legtanulságosabb geológiai feltárása. A kb. 3–4 m magas kőzetfalat óvatosan megközelítve vegyünk a kezünkbe egy kőzetdarabot, kalapácsunkkal hozzunk rajta létre egy friss törési felületet, és alaposan tanulmányozzuk át azt, amit látunk (lupét, azaz „geológusnagyítót” ér használni). De mielőtt leírnánk, hogy mit látunk a feltárásban, essen pár keresetlen szó általánosságban a márgáról.
A márga egy olyan üledékes kőzet, amely átmenetet jelent a (finom)törmelékes (agyag) és a karbonátos kőzetek (mészkő) között, ha úgy tetszik, „keverékkőzet”. Úgy is átfogalmazhatnánk az előző mondatot, hogy a márga olyan agyagos kőzet, amely kb. 40–60% karbonátot is tartalmaz. Az összetételéből következik, hogy fő kőzetalkotó ásványai a különféle agyagásványok (pl. illit, montmorillonit), a karbonátásványok (pl. kalcit, dolomit), valamint a kvarc és a földpátok. Az agyaghoz hasonló küllemű (innen a neve is, ugyanis a „marga” latin szó földet, talajt jelent), általában sárgás és szürkés kinézetű kőzet többnyire jól rétegzett szerkezetet mutat a felszíni feltárásokban, de előfordulnak tömegesebb megjelenésű kifejlődései is. Kovásodottabb, pados változatait építőkőként használják fel, nem kovás változataik cementipari nyersanyagként használatosak. A felszínre kibukkanó márgás képződmények nem alkotnak a tájban látványos formakincset, hisz a csapadék hatására erősen mállanak. Ez az intenzív felszíni lepusztulás többek között az oka annak, hogy az Aggteleki-karszt területén jelentős elterjedésben előforduló triász Szini Márga Formáció csak kisebb-nagyobb természetes kibukkanásokat alkot. Na de kanyarodjunk vissza a perkupai feltárásunkhoz!
Az egykori kis kőfejtő falait gyüredezett szerkezetű, szürkészöld, szürke, vörösbarna, mállottan barnássárga vékonyrétegzett márga, valamint ennek agyagosabb és meszesebb változatai (pl. agyagmárga és mészmárga) építik fel. Az összlet alsóbb részein világos zöldesszürke, barnásszürke homokos, biogéntörmelékes (=az egykori élővilág összetört vázmaradványai) mészkőpadok, felső részén vörösbarna homokkő- és aleurolit-, azaz kőzetliszt-betelepülések jellemzik. A márgában lencsésen vagy vékonyrétegesen mikrorétegzett, sávos, csapásirányban kiékelődő mészkő helyezkedik el. A sávozottságot a szemcsenagyság, a törmelékes elegyrészek (kvarc, földpát), illetve a biogén vázelemek mennyiségének váltakozása határozza meg. De vajon milyen őskörnyezetben keletkezhetett ez az izgalmas és változatos üledékes rétegsor?
A triász időszakban a mai Aggteleki-karsztot hordozó lemeztöredék Eurázsia és Afrika „szorításában”, a Tethys elnevezésű óceán északi, tengerrel borított partvidékén helyezkedett el (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen). Ebben a változó mélységű tengervízben, a nyíltvízi árapályöv alatt, ill. az árapályövben rakódott le ez a márgás rétegsor, a triász időszak elején, kb. 250–240 millió éve. Ezt a kőzetekbe zárt egykori élővilág maradványai is bizonyítják, például foraminiferák (mészvázú egysejtűek), csigák és kagylók „személyében”, de gyakoriak a márgarétegek felső réteglapjain a féregjáratok és az egyéb nyomfosszíliák is. Az üledékszerkezeti jegyek közül a hullámfodrok emelendők ki. Láthatjuk tehát azt, hogy a márgás rétegsorok olyan üledékképződési környezetben rakódtak le, ahol az agyagszemcséken kívül a karbonátos szemcsék kiülepedése is zajlott egyidőben. Az éghajlati és/vagy tektonikai viszonyok változásai miatt a szárazföld felől a beszállítódó törmelékes szemcsék mennyisége nőhet, ill. csökkenhet. A márgás rétegsorokba betelepülő nagyobb szemcseméretű, homokosabb horizontok idején például a part erősebben emelkedhetett és/vagy éppen csapadékosabbra fordult a klíma.
Kijelenthetjük, hogy az egykoron lábazati kőnek bányászott kis „bicskabánya” helyén vizsgálódva évszázmilliók története elevenedik meg. Éppen ezért is lett a mesterséges feltárás a Szini Márga Formáció egyik legfontosabb, védett geológiai alapszelvénye. Ezért ne feledjük: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”! A nevezett formáció másik fontos feltárása a szini Alsó-malommal szemben kereshető fel.
A feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
