Részlet a várpalotai volt Szabó-féle homokbányából
A Keleti-Bakony lábánál, Székesfehérvár és Veszprém között, a róla elnevezett (szén)medencében fekszik a régi vegyipari központ, Várpalota. A legtöbb turista inkább csak átsuhan a városon, egy részük viszont felkeresi a Thury-várat, s a benne található kiállításokat (pl. Bányászattörténeti Gyűjtemény). A turisták csak egy nagyon kis hányada veszi a fáradtságot, s zarándokol el a Bakony–Balaton Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeméhez, a napjainkban már védelem alatt álló, volt Szabó-féle homokbányához. A Gagarin utcában (a város délnyugati része) felkereshető értékes és egyedülálló földtani bemutatóhely csak előzetes bejelentkezéssel, szakvezető segítségével járható be (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság). Nyissuk ki most a Gagarin utca 3. sz. alatt található telek virtuális kapuját és utazzunk vissza az időben kb. 16 millió évet. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az I. világháború utáni években megnyitott, s 1954-ig működött homokbánya tanúfala mesterséges geológiai feltárás formájában mutatja be a terület középső-miocén (bádeni korszak; kb. 16–15 millió év) sekélytengeri törmelékes üledékes rétegsorát (Pusztamiskei Formáció). A kb. 10–11 m-es magasságú feltárásban, lentről felfelé haladva a következő üledékes képződmények tárulnak fel. Az alsó 1,5–2 m-t sárga színű, rétegzetlen, aprószemű kvarchomok alkotja, kis agyagtartalommal. Viszonylag kevés puhatestű vázmaradvány található benne, de foraminifera-együttese (mészvázú egysejtűek) gazdag, a maga közel 100 fajával. Ez a pár méteres kifejlődés egy viszonylag nyugodtabb, normál sótartalmú tengervízben ülepedett le.
Erre következik egy 5 m-es vastagságú sárgásszürke, keresztrétegzett, jól osztályozott durvaszemű kvarchomok, amely már a parthoz közelebb rakódott le, ott, ahol a víz a hullámverés által erősen mozgatott volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az üledékek keresztrétegzettsége (ilyen csak áramló közegben képződik), valamint a homokba ágyazódó, nagy mennyiségű, összemosott kagyló- és csigahéj. Ezekből a rétegekből hihetetlen mennyiségű (milliós!) puhatestű maradványa került elő, olykor meglepően ép példányok is, változatos alaki, díszítettségi és színbeli megjelenésben. A szubtrópusi sekélytengerben lerakódott rétegsorból a szakembereknek eddig több, mint 400 csigafaj és 100 kagylófaj vázát sikerült azonosítani, de előkerült már korall, mohaállat (bryozoa), kacslábú rák (Balanus), valamint halfog is. Ilyen korú, hasonlóan gazdag fauna csak dél-franciaországi lelőhelyekről kerültek elő, ami azt jelenti, hogy a miocén földtörténeti kor közepén a két terület tengerei összeköttetésben voltak egymással. A középső-miocén rétegsort pár méteres vastagságban pleisztocén (jégkorszaki) kavicsos hordalék fedi, amely törmelékanyagában éppúgy fellelhetők triász dolomitok, mint pannon (késő-miocén) édesvízi mészkövek.
A hazai és nemzetközi szinten is egyedülálló, már régóta védelem alatt álló volt Szabó-féle homokbánya területén kovásodott fatörzsekre is figyelmesek lehetünk, amelyeket a terület néhai lignitbányáiból szállítottak ide, bemutatási célzattal. Várpalota környékén ugyanis középső-miocén korú lignitet bányásztak az 1800-as évek második felétől kezdődően. Az 1960-as évektől az inotai erőmű és alumíniumkohó használta az itt bányászott lignitet. A termelés napjainkban már nem folyik.
A védett feltárás és egyben geológiai alapszelvény elsősorban tudományos (őslénytani, rétegtani) és felsőoktatási célokat szolgál, de emellett geológiai bemutatóhelyként ismeretterjesztésre is alkalmas. Ennek ellenére a „fedél alatt” található volt homokbánya területén ne feledjük: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”!
A volt Szabó-féle homokbánya helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
