A Somló távolról szemlélve
A 8. számú főúton haladva nyugat felé, Devecser térségében hagyjuk el a Bakony vonulatait. Itt szomorúan vesszük tudomásul, hogy elhagytuk a Dunántúli-középhegység élénk domborzatú vidékét és az egyhangú Kisalföldre léptünk át. Ezt a kétes érzést azonban gyorsan feledteti velünk a Marcal-medence (Pápa–Devecseri-sík kistáj) síkjából jelentős szintkülönbséggel (kb. 200–250 m-rel) kiemelkedő, 432 m magas Somló bazaltból álló tanúhegye, amelyet Somlóvásárhely, Somlójenő, Somlószőlős vagy Doba települések határaiból támadhatunk meg. A korábban „koporsó alakúnak” titulált hegy számos földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értéket rejt, nem is beszélve zseniális borairól. Írásunkban a hegy kialakulásával és annak napjainkban látható „kinézetével” foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Somlói Tájvédelmi Körzet (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság) védelme alatt álló magányos hegy kialakulásának megértéséhez kb. 3,5–3 millió évet kell visszautaznunk az időben, a földtörténeti pliocén korba. Ekkor kezdődött meg ugyanis az a bazaltos jellegű vulkáni működés, amely a Somlót is létrehozta, a Tapolcai-medencében található „testvéreihez” hasonlóan. A földkéreg mélyreható törésvonalai mentén viszonylag gyorsan (akár néhány óra vagy nap) alacsony szilíciumdioxid-tartalmú (bázikus) kőzetolvadék nyomult a felszín felé (kb. 30–50 km mélységből), amely jelentős kitöréseket generált. A felnyomuló izzó magma és a víztartalmú kőzetek kölcsönhatása miatt a vulkáni működés heves robbanásos (idegen kifejezéssel freatomagmás) kitörésekkel kezdődött, amelyek eredményeként egy különféle szemcseméretű vulkáni törmelékekből álló tufagyűrű alakult ki, az egykori Pannon-tóban lerakódott üledékekkel borított „vizes” térszínen. A heves robbanásos kitöréseket egy csendesebb szakasz követte (a kőzetekből „elfogyó” felszín alatti vizek miatt), mely során a tufagyűrű belsejét bazaltos láva töltötte ki, egy lávatavat hozva létre. Ekkor jött létre az a fekete–sötétszürke színű, tömött szövetű bazalttest, amely a hegy fő tömegét alkotja (vastagsága a 100 m-t is meghaladhatja). A vulkáni működés vége felé a gázok és gőzök okozta robbanásos vulkanizmusé lett a főszerep, amely egy vulkáni bombákkal tarkított, vörösesbarna színű, hólyagüreges kőzetekből álló salakkúpot hozott létre a hegy tetején (a népnyelv ezt „hopokának” nevezi). A Somlót felépítő, a Pannon-tó késő-miocén üledékeire lerakódott, ill. az azokat áttörő bazaltos kőzetösszletet a szakemberek a Tapolcai Bazalt Formációba sorolják be. A maar-típusú vulkáni felépítmény kb. 300 m-es magasságában helyezkednek el a kitörés kezdeti szakaszában lerakódott vulkáni törmelékes képződmények (bazalttufa), erre következnek az egykori lávató bazaltos kőzetei, majd a salakos kőzetek kb. 400 m feletti magasságban. De vajon hogy lett a mai tájból kiemelkedő tanúhegy a hajdanán a terepszinten működő Somlóból? A kulcsszó: az erózió!
A kemény bazaltsapka a nála jóval „puhább”, ebből következőleg jobban pusztuló pannon-tavi, különféle szemcseméretű homokos, kőzetlisztes és agyagos üledékekre települt rá. Az elmúlt évmilliókban ténykedő külső erők (pl. a víz különféle halmazállapotai, a szél, a tömegmozgások) a Somló oldalait határoló tufagyűrűt és pannon üledékeket kezdték el először lepusztítani, elhordani a területről. A keletkező törmeléket a vízfolyások szállították el a jégkorszakban (pleisztocénben) intenzíven süllyedő kisalföldi területekre (pl. Győri-medence). A Somló körül a laza üledékek (kb. 150 m vastagságban) eltávoztak az idők folyamán, míg a kemény bazalt és az alatta települő képződmények a helyükön maradtak, s a hegy lassan kimagasodott a tájból. Id. Lóczy Lajos az eredeti ősfelszín magasságáról tanúskodó hegyeket találóan tanúhegyeknek nevezte el. Ezt a folyamatot néha erősítették, olykor gyengítették a tektonikai folyamatok, valamint maga az éghajlat és a vele összhangban működő felszínlepusztulás rendszere is. Természetesen az eróziós folyamatok (főleg a fagyaprózódás) a hegy kemény, repedésekkel átjárt bazaltját is emészteni kezdték, amelyet a plató pereme alatt felhalmozódó lejtőtörmelékek bizonyítanak. Itt jegyeznénk meg, hogy a Somlón nem találjuk meg a Badacsonyból vagy a Szent György-hegyről ismerős bazaltorgonákat, hisz itt a kőzet–kőzetszerkezet eltérő tulajdonságai miatt ezek nem tudtak kialakulni. Az ún. kukoricacsövesedő bazalt ugyanis apró kis gömböcskékre hullik szét, ezért nem alakulhattak ki oszlopok és a lábuknál kiterjedt törmelékmezők. Ez volt a szerencséje a hegynek, hisz így a bányászat is elkerülte, a Tapolcai-medencében található „testvéreivel” ellentétben!
Szemléljük meg a csatolt fotó alapján a jellegzetes alakú Somlót és igazítsuk a domborzatot a hegyet felépítő különféle típusú kőzetekhez. A Marcal-medence fentebb megnevezett kistájából fokozatosan meredekebbé váló lejtőkkel kiemelkedő hegyen kb. 300 m-es magasságban látszik egy éles domborzati ugrás, melynek természetesen kőzettani okai vannak. Itt váltják fel a szőlőkkel teleültetett pannon törmelékes üledékes képződményeket a bazaltos kőzetek, amelyek egy hirtelen törést okoznak az addigi lankás domborzatban. A helyenként 60–70 m-es vastagságú bazalttestet száz méternél keskenyebb, alig járható, rendkívüli módon meredek lejtők és függőleges leszakadások teszik mozgalmassá. A felülnézetben sokszög formájú bazaltplató peremét a 360–370 m-es szintvonalak jelölik ki. A platón a 400 m-es szintvonal keríti körbe azt a vöröses színezetű salakkúpot, amelyet írásunk első felében már említettünk. A hegy bazaltplatójába délről kettő rövidebb, míg északról egy hosszabb völgy hasít bele, megbontva az egységes fennsík képét. A vízben szegény hegyen két forrás fakad (Szent Márton-kút, Séd-forrás), melyek vize pannon homokos vízadókból származik.
A Kitaibel tanösvény 9 táblája (3 km) mentén végigjárható Somló számtalan látnivalót rejt, amelyek közül a 432 m-es magaslati ponton meredő Szent István-kilátó, valamint a hegy északi oldalán őrt álló középkori vár romjai emelendők ki. A hegyi kápolnákkal ékesített, szőlőkkel „telihintett” Somló „szoknyáján” ne feledjük el megkóstolni a bazalttal keveredett pannon üledékeken termő szőlőkből készült aranyérmes borokat sem. Az ezen bekezdésben említett látnivalókkal egy másik cikkünkben foglalkozunk részletesebben.
A Somló pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
