Drégely várának maradványai, miocén vulkanitokkal
A Börzsöny északkeleti részének erdőkkel fedett vulkáni kúpjai között (Börzsönyi-peremhegység kistáj) bújik meg a magyar (vár)történelem egyik legismertebb nevű erőssége, Drégely. A csodálatos panorámát adó középkori várrom düledékein ücsörögve nem csak a vár falai között egykoron szolgálatot teljesítő katonák élete elevenedik meg, hanem az évmillióké is. Ez azért lehetséges, mert a várrom erős falai, valamint a felsővárba felvezető kis sziklafolyosó szálkőzetei, azaz mesterséges geológiai feltárásai nyitott könyvként mutatják be a terület miocén vulkanizmusának földtani képződményeit. Eredjünk hát Drégely és az ősi vulkánok történetének nyomába. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Börzsöny vulkáni kúpjait fürkészve a vár romjai mellől, bevezetésként essen néhány szó a hegységet létrehozó vulkanizmusról. A mai Börzsöny térségében a középső-miocén bádeni korszakában, kb. 16,5–16 millió évvel ezelőtt kezdődött el a vulkanizmus (méghozzá sekélytengeri környezetben), s kisebb-nagyobb megszakításokkal kb. 2,5–3 millió éven át tartott. A Kárpát–Pannon térség lemeztektonikai folyamatai által generált vulkanizmus során éppúgy keletkeztek kiömlési (effuzív) vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit), mint törmelékesek (azaz piroklasztikusok; pl. andezittufa, dácittufa), bár utóbbiak előfordulása alárendeltebb. A csendesebb, lávát szolgáltató és a hevesebb, robbanásos vulkáni működések előtt, és azok lezárulta után tengeri üledékes kőzetek is lerakódtak (pl. agyagkő, márga, homokkő, mészkő), amelyek főleg a hegység peremein bukkannak a felszínre (pl. a nem messze található Honti-szakadékban).
A szépen kiépített és kiváló vizet adó Schaffer-kúttól a piros + jelzésen haladva a vár romjai felé, kezdetben a vulkáni működést megelőzően lerakódott üledékes kőzeteken koptatjuk a bakancsunkat. A kora- és középső miocén korú (kárpáti és bádeni korszakok), lejtőtörmelékkel, löszös üledékekkel és talajjal keveredett/fedett kavicsos és homokos üledékek sekélytengeri–parti környezetben rakódtak le (Egyházasgergei Formáció, Nagyoroszi Kavics Formáció). Mivel az említett földtani képződmények fedettek, ezért látványos kibukkanásaikra ne számítsunk a vár felé vezető utunk során. A középkori vár romjaihoz felérve azonban már a Börzsönyt létrehozó „nagy vulkanizmus” kőzeteivel találkozhatunk, amelyet a szakemberek a Nagyvölgyi Dácittufa Formációba sorolnak be (kora: bádeni, kb. 15 millió év). A korábban említett üledékes összletre települő, robbanásos vulkáni tevékenység által létrehozott piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek a néhai erősség falaiban beépítve, a felsővárba felvezető kis alagút szálkőzeteiben, valamint a Vár-hegy természetes és mesterséges feltárásaiban köszönnek vissza. Érdemes nyitott szemmel járni a romok között!
Drégely várának izgalmas történetét a „testvéroldalunk”, a Turista Magazin kiváló írásából idézzük fel: „Drégely várának históriáját számos író, költő, köztük Tinódi Lantos Sebestyén, Kölcsey Ferenc és Arany János is megénekelte. Így sokaknak ismerős lehet a történelem- és magyarórákról a 146 várvédő hősies küzdelme és önfeláldozása Ali budai pasa 12 000 fős oszmán seregével szemben. Azt azonban már kevesen tudják, hogy az első írásos említés szerint az Északi-Börzsöny e vulkanikus kúpján már 1285-ben vár állott, amelynek építését az oklevél a Hontpázmány nembeli Hont fiainak, Dersnek és Demeternek tulajdonítja. 1311–21-ig Csák Máté birtokolta, majd halála után tulajdonjoga a királyra szállt.
1438-ban Pálóci György esztergomi érsekhez került örök birtokként, hogy aztán Várday Pál érsek az 1540-es években a közrendű családból származó Szondi Györgyöt tegye meg a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Korábban az érsekség által vadászkastélyként használt drégelyi vár hadászati jelentősége a török időkben nőtt meg. Amikor 1544-ben Visegrád, Vác és Esztergom mellett már Nógrád vára is török kézre került, Drégely lett az egyetlen erődítmény, amely a gazdag felvidéki bányavárosokat megvédhette a török támadásoktól. Szondi György vára azonban vékony falaival, magas tornyaival, törékeny „vadászkastély” jellegével, akkori állapotában alkalmatlan volt e szerepre. Maga Szondi is tudta ezt, ezért kérelmezte a vár megerősítését és megfelelő felszerelését. Az uralkodói szándék I. Ferdinánd részéről ugyan megvolt, az országgyűlés 1546-ban el is rendelte Drégely megerősítését, de a munkálatok végül elmaradtak.
Így 1552. július 6-án Hádim („a herélt”) Ali budai pasa és 10–12 ezer fős serege egy meglehetősen elhanyagolt, rosszul felszerelt várat talált, mindössze 146 katonával. A hatalmas török túlerő már eleve eldöntötte a küzdelem végkimenetelét. Innen nem lehetett csatát nyerni. Jól látta ezt Szondi kapitány is. Az ostrom három napig tartott. A védők hősiesen tartották magukat, többször is visszaverték a támadásokat, de végül az oszmán tüzérség ágyúi módszeresen szétlőtték a vár falait. Ali a végső roham előtt felszólította Szondit a megadásra, de ő visszautasította a pasa ajánlatát. Válaszul az ellenség táborába küldte két hadapródját és velük együtt két előkelő török foglyot azzal az üzenettel, hogy a két fogoly életéért cserébe a pasa nevelje fel az apródokat, illetve Szondit temettesse el tisztességesen a csata után. Ezt követően július 9-én a vár védői kitörtek, élükön Szondival, s mindannyian hősi halált haltak a közelharcban. Az ütközet után Ali állta a szavát, és tiszteletteljes temetést rendezett ellenfele számára, aki bátorságával az oszmánok megbecsülését is kiérdemelte. A török elhagyta a romhalmazzá lőtt Drégely várát, s helyette 1575-ben az Ipolyhoz közel, a völgyben fekvő községben 2000 lovas befogadására alkalmas palánkvárat építtetett. A sziklaormon megmaradt romot 1593-ban a tizenöt éves háború alatt felgyújtották, majd 1605-ben Bocskai foglalta el, 1644-ben Rákóczi Györgyé lett, 1649-ben pedig rövid időre ismét török kézre került, végül 1663-ban az oszmán had végleg elhagyta. Innentől kezdve főként az enyészet uralkodott Drégely romjain, köveit a helyiek nagyrészt elhordták, és az 1980-as évek végére úgy tűnt, hogy lassan csak hűlt helye marad a várnak.
1990-ben hivatalosan nemzeti örökségnek nyilvánították. 1991-ben létrejött a Drégelyvár Alapítvány, amelynek segítségével megkezdődött a vár feltárása, a falmaradványok állagmegóvó helyreállítása, és ennek köszönhetően mára több száz köbméternyi falat húztak fel a régi romokra. 2012-től történelmi emlékhely, ahol minden év júliusában Szondi-várjátékokkal emlékeznek a végvári vitézekre. Drégely vára jelenleg a magyar állam tulajdona.”
A várrom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
