Részlet a Kertes-kői-szurdokból

A Magas-Bakony szívében, a róla elnevezett kismedencében, vadregényes környezetben helyezkedik el Pénzesgyőr település. A „pénzes” szót a falucska az eocén sekélytengerekben élt mészvázú egysejtűek, a nummuliteszek megkövesedett „kőpénzei” („Szent László pénze”) után kapta, amelyek kőzetalkotó mennyiségben jelennek meg a térség eocén rétegsoraiban. Az egykoron üveghutájáról nevezetes Pénzesgyőr vidékén kiváló geotúrákat tehetünk a bakonyi erdők mélyén, amelyek közül az egyik leglátványosabb a Gerence által kialakított Kertes-kői-szurdok. A Gerence szakaszos bevágódásával természetes földtani feltárások sorozatát hozta létre, amelyek segítségével a Bakony kréta időszaki képződményeibe és földtani eseményeibe nyerhetünk bepillantást. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Pénzesgyőr és Bakonybél között, a zöld sáv turistaút (Rómer Flóris Emlékút) mentén felkereshető Kertes-kői-szurdok a kréta időszaki (kb. 110–100 millió éves) Zirci Mészkő Formáció üledékes képződményeiben alakult ki. Az itt kibukkanó tengeri mészkő egy karbonátplatformon (peremes selfen) lerakódott, világosszürke színű, nagy tisztaságú, vastagpados mészkő. A kőzeteket tanulmányozva észrevehetjük, hogy az egykori sekélytengerben élt kagylók héjmaradványai (pl. Toucasia-félék) nagy tömegben preparálódtak ki azok felszínén. Azokat a mészköveket, amelyek döntően egykori élőlények maradványaiból (ún. bioklasztokból) állnak, biogén mészköveknek nevezzük. Itt jegyeznénk meg, hogy a karbonátos üledékek lerakódása természetesen nem a mai földrajzi helyükön történt, hanem sok ezer kilométerre innen, ott, ahol a Bakonyt hordozó lemeztöredék épp aktuálisan elhelyezkedett. A kb. 100 millió évvel ezelőtt kialakult Zirci Mészkőhöz képest a szurdok rendkívül fiatal, „csupán” pár millió éves, s kiváló példája az ún. epigenetikus és antecedens völgytípusoknak. De vajon milyen szakmai tartalmat is rejtenek ezek az első ránézésre elrettentő szavak?
Időben és térben gondolkozva, a Gerence őse évmilliókkal ezelőtt olyan térszínen haladt át a mai helyén, ahol „puhább” üledékes kőzetek helyezkedtek el, s a terület lejtés-, domborzati- és energiaviszonyai olyanok voltak, hogy a vízfolyás kanyarulatokat tudott kialakítani rajtuk. Később a terület lassú és szakaszos emelkedésével („karöltve” a klímaváltozások okozta vízhozam-ingadozásokkal) a Gerence elkezdte befűrészelni magát a rétegsor mélyebben fekvő, idősebb és ellenállóbb kőzeteinek irányába. Ennek az lett az eredménye, hogy a korábbi kanyarulatos medermintázat átöröklődött a kemény kréta mészkőbe, kialakítván az utóbbi pár millió évben a Gerence kacskaringós völgyét. A megmaradt fiatalabb üledékek a szurdok térségében már csak foltokban lelhetők fel, hisz nagyobb részük lepusztult, az erózió áldozatául esett (ez az oligocén Csatkai Formáció kavicsos–homokos folyóvízi összlete lehetett). Az imént felvázolt völgyképződést tektonikus törésvonalak is segíthették, melynek szerkezeti elemeit több helyen is tanulmányozhatjuk a völgy mentén. A Kertes-kői-szurdok egy másik völgytípusra is példa, méghozzá az antecedensre: ez azt jelenti, hogy a vízfolyás lassan, lépést tartva az emelkedéssel vágódott bele az emelkedő terület mészköveibe (egy „köztes tömegbe”), egy olyan vidéken, ahol már korábban, az emelkedés előtt is átfolyt. Természetesen ez a lassú emelkedés még napjainkban is tart, amelyet a völgytalp hordalék nélküli szálkőzetei mutatnak. A Gerence bevágódása a kőzettest belsejében kisebb-nagyobb, barlangnak nem nevezhető üregeket, kőfülkéket is megnyitott, amelyeket a szurdok oldalaiban tanulmányozhatunk.
A völgytalpról a zöld háromszög és a zöld kör jelzéseken meredeken emelkedik fel a turistaút az Oltár-kő tetejére és a Judit-forráshoz (méghozzá szép törmeléklejtő-erdőben). A Judit-forrásból kicsordogáló karsztvízből a meredek lejtőn forrásmészkő (travertínó) válik ki, amely a karbonátos kőzetek „gyomrából” kiáramló, mésszel telített vízből válik ki, a nyomás- és hőmérsékletcsökkenés, valamint a szén-dioxid elillanása következtében. A frissen kiváló mésztufa bekérgezi az útjába kerülő tárgyakat (pl. falevelek, ágacskák). A Judit-forrás egyébként egy tipikus karsztforrás, amely a mészkőbe települő agyagosabb horizont határán bukkan ki a felszínre. Vize az Iharos-tető térségében nyelődik el a kőzetekben, s lassan szivárog a Judit-forrás szája felé. Az Oltár-kő tetejére kisétálva egy honfoglalás előtt (és talán utána is) használt pogány áldozati hely sziklatornyának tetején találhatjuk magunkat.
Történelmi érdekesség, hogy az árnyas, páfrányokkal ékes szurdokvölgyet már a Szent István korabeli bakonybéli alapítólevél is említi ”Kerteskuv” alakban. Rómer Flóris szerint (1860) „a látogatókat szent borzalommal tölti el” a szurdok bejárása. A helyi, népies elnevezéssel „gugyor” névre hallgató szurdokvölgy jelentése: „mély sziklás szoros, zuhatagos vízfolyással”. A Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzethez tartozó Kertes-kői-szurdok a Bakony–Balaton Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme, ezért ne feledjük: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”! Azt se feledjük el, hogy a Bakony egy „szurdok nagyhatalom”: gondoljunk csak a Római-fürdőre, a Burok-völgyre, a bodajki Gaja-szurdokra, a dudari Ördög-árokra vagy éppen a cseszneki Kőmosó-szurdokra. Ne feledjük el ezeket sem bejárni!

A Kertes-kői-szurdok pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt