A Pandúr-kő gránitos “kőkupaca”
A gránit elnevezésű mélységi magmás (intruzív vagy plutoni) kőzet nevének olvasásakor a középiskolai földrajzórák juthatnak az eszünkbe, ahol a Velencei-hegységet és a Geresdi-dombság (Mórágyi-rög) vidékét neveztük meg, mint gránitos területeket. Ezek közül az Erdősmecske térségében előforduló gránitokkal már foglalkoztunk egy korábbi írásunkban, most a Velencei-hegység kerül terítékre. A Velencei-hegység területe hazánkban az, ahol a felszínen található gránit mállással kialakult formakincsét a legszebben és legalaposabban tanulmányozhatjuk. Kalandra fel, irány a Pákozd feletti Pandúr-kő térsége, irány a kövek világa!
A Velencei-hegységben kibukkanó gránit (hivatalos nevén: Velencei Gránit Formáció) a földtörténeti paleozóikum (óidő) karbon időszakában képződött, de a magmás folyamat átnyúlt a perm időszak elejére is. A radiometrikus mérések alapján kb. 291–271 millió évvel ezelőtt lezajlott magmás esemény során a gránitos összetételű, savanyú kemizmusú (azaz magas szilíciumdioxid-tartalmú) kőzetolvadék a földkéreg kb. 3–7 km-es mélységében szilárdult meg, majd ott lassan hűlt, kristályosodott ki. A lassú kihűlés miatt egy nagy kristályméretekkel (kb. 0,5–1,5 cm) jellemezhető intruzív kőzet, a gránit alakult ki, melynek fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a plagioklászföldpátok, a káliföldpátok és a biotit elnevezésű csillám. A savanyú kemizmusú gránitos olvadék a földkéreg mélyebb régióiban uralkodó magas hőmérséklet hatására alakult ki karbon korú tengeri üledékes kőzetekből, a variszkuszi (herciniai) hegységképződés folyományaként. Az idősebb metamorf kőzetekbe (pl. Lovasi Agyagpala Formáció) nyomult óriási (kb. 200–250 km2) magmás testet (szakmai kifejezéssel batolitot) a lassan emelkedő terület idősebb kőzeteinek „fogságából” az erózió hámozta ki az elmúlt évmilliókban, a lepusztulással „szinkronban dolgozó” klímaváltozásokkal. Tehát láthatjuk azt, hogy ma azért túrázhatunk és tanulmányozhatjuk a mélységi magmás gránit különféle változatait (pl. durvaszemcsés, helyenként porfíros, középszemcsés porfíros, biotitban dúsabb) a felszínen, mert az a földkéreg mélyebb régióiból az erózió és az emelkedés hatására a felszínre került. Itt jegyeznénk meg, hogy a fent vázolt magmás folyamat természetesen nem a mai helyén következett be, hanem sok ezer kilométerre innen, ott, ahol a területet hordozó lemeztöredék éppen aktuálisan elhelyezkedett (ez valahol az Egyenlítő térségében lehetett).
A keménység és a szívósság jelképének számító gránitos kőzetek később azonban a felszínen és annak közelében jelentős átalakulásokon estek át. Ezt a mállási folyamatot előkészítették már a kikristályosodási folyamat végén azok a gránitot átjáró oldatok is, amelyek az eredeti ásványos összetételt jelentősen megváltoztatták (pl. a földpátokat agyagásványokká alakultak). A felszín közelébe kerülve a gránitok további mállásnak indultak, főleg a nedvesebb, csapadékosabb és melegebb klímaszakaszokban (pl. miocén közepe). A már korábban lebontódott ásványok még érzékenyebben reagáltak ezekre az eseményekre, helyben szétestek, szétmorzsolódtak, azaz murvásodtak. Ez a mállási front a kőzettestben több tíz méterre is le tudott hatolni, ahol a repedések mentén, a beszivárgó oldatok hatására zajlott a kémiai mállási folyamat. Az egymást keresztező repedésrendszerekből indulva a mállás a kőzettest belseje felé haladt, miközben a közbezárt, épebb kőzetrész egyben maradt. Ezt a murvás törmeléket később a felszíni eróziós folyamatok letakarították a felszínről, de meghagyták azokat az óriási tömböket, „gyapjúzsákokat” vagy „ingóköveket”, amelyek a felmállott zóna egészben megmaradt, üdébb részeit képviselték. Így jöttek létre azok a nagyméretű, napjainkban már védelem alatt álló „kőzetkupacok”, amelyek Pákozd (pl. Kocka, Pandúr-kő, Oroszlán-szikla) és Sukoró (pl. Gyapjaszsák) térségében kereshetők fel, a turistautak és egy tanösvény mentén.
A képen a Pandúr-kő csoportja látható, amelyben egymáson kilenc darab, egyenként több tonnás gránittömb fekszik. Itt jegyeznénk meg, hogy a Pandúr-kő belsejében húzódik a 14 m hosszú Zsivány-barlang, amely egy kiváló példa az ún. nemkarsztos barlangokra. Ez azt jelenti, hogy az üreg nem oldódással jött létre, hanem ezen esetben a kövek közötti terek átjárhatóságával.
A Pandúr-kő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
