Részlet a Ravasz-lyukból
Salgótarjántól északkeletre, a közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozó Zagyvaróna és Rónafalu között húzódik az az oldalágaival együtt kb. 3 km-es hosszúságú eróziós völgyrendszer, amely a Ravasz-lyuk (Bugyiszló vagy Bugyizló) névre hallgat. A kevesek által ismert és járt ágas–bogas völgyrendszer a terület földtudományi/geoturisztikai értékeinek bemutatása és védelme miatt létrejött Novohrad–Nógrád Geopark egyik féltve őrzött helyszíne. Írásunkban a Ravasz-lyuk geológiai rétegsorával és kialakulásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bugyiszlót is hordozó kb. 1 km2-es terület a vízfolyások által erősen felszabdalt Medves-vidék kistájhoz tartozik, ahol a szűk, meredek falú, nagy esésű eróziós völgyrendszer az alsó-miocén korú Pétervásárai Homokkő Formáció üledékes rétegsorát tárja fel, látványos természetes geológiai feltárások sorozataként. A völgytalpon folydogáló időszakos vízfolyás lassú bevágódása (a terület emelkedésével „szinkronban”) által létrehozott Ravasz-lyuk kavicsos, homokos üledékanyaga kb. 23–19 millió évvel ezelőtt (eggenburgi korszak) rakódott le egy sekélytengeri üledékgyűjtő parti sávjában. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel.
A völgyben sétálva változó méretű és alakú „cipókra” lehetünk figyelmesek, amelyek a völgyoldalak síkjából kiemelkednek, s az erózió hatására olykor kipottyannak a völgytalpra. A nép által a törökök megkövesedett ágyúgolyóinak hitt ún. karbonátos konkréciók kialakulását a következőképp magyarázhatjuk meg (e sorok írójának tudományos cikke alapján). A homokos összlet lassú betemetődésével annak idején megindult annak kőzetté válása vagy idegen kifejezéssel diagenezise. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bizonyos kitüntetett pontok körül, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált egységek. A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag ún. mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kikristályosodó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti.
A csak száraz, csapadékmentes időben járható Ravasz-lyuk keresztmetszete helyenként jellegzetes „V” alakú, ahol még a völgytalp is hiányzik. Kiszélesedő völgytalpak főleg ott alakulnak ki, ahol az eredetileg keskeny völgytalpon meanderező vízfolyások alámossák a homokkőfalat, amely egy idő után leomlik. A leszakadó, több m3-es tömbök fokozatosan felaprózódnak, s a völgy egy adott szakaszán anyaguk felhalmozódásával szélesebb síkok alakulnak ki. Ezekbe később a vízfolyás újra belevágódik, s az omladékot elhordva kitakarítja a völgyszakaszt. A völgyben Rónafalu felé haladva többször is mederlépcsők állják az utunkat, amelyek az erősebben cementált, ezért az eróziónak jobban ellenálló homokkőpadokon alakultak ki. A kb. 1,3 km hosszú fővölgybe eltérő hosszúságú és szélességű mellékvölgyek torkollanak. Egy ilyen összetorkollásnál, a rónafalui völgyfőtől kb. 300 m-re található a völgy legtekintélyesebb lépcsője, ahol közel 4 m-es szintkülönbség mérhető (ezen csapadékos időben a vízfolyás vízesés formájában bukik alá). A romantikus és árnyas szurdokvölgyben a fent említett homokkő-konkréciókon, mállási kérgeken és mederlépcsőkön kívül változó méretű bazalttörmelékkel is találkozhatunk. Ezek a Rónafalu térségében „felharapózó” völgyfők irányából szállítódnak ide egy-egy árvíz alkalmával, hisz a Medves-fennsík pliocén időszaki bazaltból áll. Természetesen mondanunk sem kell, hogy a kemény bazalt is segített/segít a vízfolyásnak a homokkőbe mélyülő szurdok kivésésében. Érdemes még megfigyelni azt a fizikai mállási folyamatot is, amelyet a homokkőbe „belenövő” gyökerek feszítő, kőzetrepesztő hatása okoz.
A Ravasz-lyuk csak saját felelősségre látogatható és ne feledjük azt sem, hogy egy-egy extrém csapadék lezúdulásakor a völgyi patak komoly eróziós tevékenységet fejt ki (pl. hordalék, uszadék fák), amely életveszélyes lehet. Itt jegyeznénk meg, hogy korábban olyan vizsgálatok is zajlottak itt, amelyek egyértelműen alátámasztották azt, hogy egy-egy nagyobb villámárvíz alkalmával a Ravasz-lyuk „kinézete” jelentősen átalakulhat. Ilyen történt pl. a 2006. június 30-án lehullott 109 mm-es csapadék esetében is (forrás: Hegedűs K. et al. 2008: Eróziós vizsgálatok a Medves-vidék egy homokkőszurdokában – Földrajzi Közlemények, 132/2. pp. 157–173.).
Érdemes megtekinteni az innen nem messze található Morgó-gödrit is, Nemti település határában, amely a Ravasz-lyuknál rövidebb, de szűkebb eróziós szurdokvölgy.
A Ravasz-lyuk pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
