A kismarjai református templom és a Bocskai-kripta

A Bihari-sík északkeleti részén, nem messze a Berettyó folyótól fekszik Kismarja település. A csendes kis falucskában sétálva nem is gondolná az utazó, hogy Kismarja 1606 és 1849 között mezőváros volt, s egy olyan történelmi család/személyiség ősi fészke és nyughelye, mint Bocskai István. Írásunkban a református templomba látogatunk el, ahol Bocskai István nyughelye előtt hajtunk főt. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A kismarjai Bocskai emlékek leírásánál Vida Máté református lelkész írását használjuk fel (derefem.hu):
„Az egykori mezőváros a szilágysági dombok közül kilépő, majd számtalan ágra bomló, itt-ott mocsárrá szélesedő Berettyó folyó egy kisebb szigetén alakult ki.
Kismarja utolsó földesurai a Bocskai család tagjai voltak. 1522-ben már Bocskai György, Kismarja és a hozzá tartozó részbirtokok földesura, aki maga is itt lakott a várban, és akinek hatodik gyermeke István, a későbbi fejedelem. A kismarjaiak azt vallják, hogy Bocskai István itt, ebben a faluban született, a várban, mivel a fejedelem önmagát kismarjainak vallotta, és a „Kismarjai” előnevet holtáig viselte. A település 1606-ban szabadalomlevelet kapott híres szülöttétől, melyben felmentette a települést a jobbágyterhek alól, városi rangra emelte és pallosjogot adományozott neki. A református hitre való áttérés 1590-ben történhetett, 1848-ig nem is telepedhettek itt le más felekezetű emberek.
A református gyülekezet temploma a főtéren található. A ma is álló késő barokk stílusú tégla templom 1804-ben épült, de régészeti kutatások bizonyítják, hogy helyén már a 13. században is egyházi épület állt. A korábbi templomok alapjai szépen kirajzolódnak a mai falakon belül. A templom történelmi jelentőségű, 2006 óta látogatható a belső felújítások során feltárt Bocskai-kripta, ahová a nagy fejedelem szüleit is temették. Kismarja három haranggal is rendelkezik. A Bocskai-harangot, melyet Kismarja mezővárosi pecsétje díszít, 1616-ban önttette Sárándi Miklós, Kismarja bírája. A másodikat a Budapesti Harangművek készítette 1923-ban, a legnagyobbat pedig Szlezák László öntötte 1939-ben.
Az egyre csökkenő lélekszámú falu lakói többségében ma is reformátusok. A vasárnapi istentisztelet mellett rendszeres alkalomnak minősül az Idősek Otthonában tartott istentisztelet, a gyülekezeti bibliaóra, valamint az ifjúsági bibliakörök. Úgy a fiatalok, mint az idősebbek számára igyekszünk különféle programokat szervezni, amelyek reményeink szerint a gyülekezet épülését szolgálják. Az önkormányzattal és az általános iskola vezetőségével való jó kapcsolatnak köszönhetően az óvodában és az iskola valamennyi évfolyamában órarendi keretek között folyhat a hitoktatás.”
A településen a fejedelemre még a templom melletti szablyás Bocskai mellszobor emlékeztet, amelyet Tóth András debreceni szobrászművész készített (Tóth Árpád költőnk édesapja). A Bocskai tradíciót tovább élteti a református templomban lévő, Bocskai fejedelemről a 19. században készült festmény is, amely a Mózes szék fölött függ.
Az Álmosd és Diószeg közötti csatáról szóló írásunk itt érhető el.

A református templom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg (részben): Veres Zsolt