Körösszeg vára egy novemberi napon
Előző cikkünkben megállapítottuk, hogy a Nagyalföld kőben szegény vidékein a tégla volt a világi és az egyházi épületek legfőbb építőanyaga. A téglát alapozásnál szilárdítóként, a falazásnál építőanyagként, a díszítésnél pedig idomtéglaként is előszeretettel használták. A téglák alapanyagául szolgáló vályogos–agyagos üledékek, az ún. téglaföldek nagy mennyiségben álltak rendelkezésre a folyók uralta alföldi síkságokon, s bányászatukat és kiégetésüket erre szakosodott szakemberek végezték. Cikksorozatunk második írásában azzal foglalkozunk, hogy miként zajlott a téglaföld-nyersanyag bányászata, előkészítése és kiégetése. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A nyersanyag bányászata agyagnyerő gödrökből történt, amelyek az égetőkemencékkel egyetemben általában víz közelében helyezkedtek el, hisz a téglagyártás rendkívül vízigényes technológia volt. A téglaföld bányászata általában tavasszal, áprilisban kezdődött, s ősszel, Szent Mihály napjáig tartott, de előfordult az is, hogy kedvező időjárás esetén már februárban megkezdődött a nyersanyag előkészítése. A téglavetés első fázisa a bekevert agyag formázóasztalon való kiformázása volt, amely során a plasztikusan viselkedő massza homokkal megszórt, fából készült, tégla alakú testekbe került. A léccel lesimított téglaformák ezután egy homokkal felszórt helyre kerültek, ahol kb. 24 órát keményedni, szikkadni hagyták őket. Innen a kiszáradt, de még ki nem égetett téglák egy eső ellen védett színbe kerültek, ahol további hosszú száradási idő várt rájuk. A téglák kiformázása és előszárítása után következett az égetés hosszú (kb. 1 hetes) és nagy szakértelmet, odafigyelést megkövetelő munkafolyamata.
Egy tábori- vagy boksakemence (kb. 6–8 m hosszú, kb. 3–4 m magas, 12 tüzelőnyílással) felépítése és betapasztása kb. 5–6 napig tartott. Helyének kiválasztásánál a szállítási viszonyok, valamint a víz közelsége játszották a fő szerepet, de általánosságban elmondható, hogy az égetőkemencék a felépítendő épülettől (pl. templomtól) kb. 1–2 km-re helyezkedtek el. A téglák kiégetése szakaszosan történt: az első két napon csak melegítették, szárították a téglát, melynek jellemző hőmérséklete a kb. 120–200 °C volt. Az égetés alacsony hőfokról indult (120 °C-ról 200–300 °C-ra), majd 900–1000 °C körüli hőmérsékletet igyekeztek elérni. Amikor „fehéren izzott a tűz”, akkor a tüzelőnyílásokat is lezárták, majd egy napig szellőztettek. Mérettől függően a következő 10–12 nap alatt hűlt ki a kemence. Ezután szedték le a köpenyt (az agyagtapasztást) a kiégett téglákról, majd teljesen szétbontották azt. Láthatjuk tehát, hogy a téglaégető kemence felépítése, maga az égetési folyamat és az „utómunkálatok” több hetet is igénybe vehettek! Itt jegyeznénk meg, hogy a kiégetett téglák színe alapvetően a kiégetési hőmérséklet és a téglaföld eredeti ásványos összetételétől függött.
Jelentős mennyiségű téglát használtak fel a képen is látható Körösszeg várának felépítéséhez, amely Körösszegapáti, Berekböszörmény és a romániai Körösszeg települések között található (sajnos már román oldalon), nem messze a Sebes-Körös folyótól. A középkori épületből napjainkra már csak az egykori lakótorony szabálytalan hatszög alaprajzú, alul kb. 4 m-es falvastagságú, kb. 24 m magas torzója maradt meg, melyben a környék népe gabonát tárolt az elmúlt évszázadokban. A 17. században romba dőlt erősség többi épületrészének tégláit a környékbeli lakosság hordta szét különféle építkezésekhez. Körösszeg vára valamikor IV. Béla idejében épülhetett fel a Borsa nemzetség jóvoltából, első okleveles említése 1289-ből való. 1290-ben falai között gyilkolták meg IV. (Kun) László királyt az addig őt hűen szolgáló kun vitézei. A későbbi évszázadokban sűrűn cserélgette gazdáit (pl. Losoncziak, Csákyak). 1514-ben Dózsa György seregei ostromolták, de bevenni nem tudták. A török időkben Nagyvárad elővára volt, 1598-ban a török–tatár seregek rongálták meg az erősséget. Végső pusztulására a 17. században került sor, amikor is azt a hajdú szabadlegények felgyújtották. Azóta gazdátlan, pusztuló rom, régészeti feltárása és helyreállítása még a mai napig várat magára.
(Felhasznált szakirodalom: Kelemen É. et al. (2013): Összehasonlító archeometriai téglavizsgálatok a Dél-Alföldön)
Körösszeg várának pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
