A Turulmadár Tatabánya felett

Tatabánya és a róla elnevezett (szén)medence felett, a Gerecse déli, meredek tektonikus peremén (Kő-hegy) áll őrt Európa legnagyobb madárszobra, a Magyarország totemállatát mintázó Turulmadár. Az ikonikus szárnyas a tatabányaiak közkedvelt kiránduló- és kilátóhelye, ahová nem csak gyalogosan, hanem gépjárművel is fel lehet jutni. A kellemes parkerdei séták során megnézhetjük a misztikus Szelim-lyukat, végigjárhatunk egy geológiai tanösvényt, felmászhatunk egy volt szénbányászati aknatoronyból kialakított kilátóba, de akár sziklamászó képességeinket is felmérhetjük az ottani „via ferrata” útvonalán (mindezeket lefojtva egy jó kávéval és/vagy sörrel). Írásunkban a Turulmadárral és térségének földtani felépítésével foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Turulmadár alatti szürkésfehér, vastagpados üledékes kőzetek rétegfejein ücsörögve kevesen gondolnak abba bele, hogy ezek a kőzetek évszázmilliók üzenetét hordozzák. De vajon mit is? A Turulmadár térségét, azaz a Gerecse hegységet hordozó lemeztöredék (az ún. Dunántúli-középhegységi-egység) a földtörténeti mezozóikum (középidő) triász időszakában (kb. 220–210 millió éve) a Tethys elnevezésű ősi óceán nyugati, trópusi sekélytengerekkel borított selfjeinek térségében helyezkedett el (természetesen nem a mai helyén, hanem több ezer kilométerre mai pozíciójától). Hosszú idő alatt a 200 méternél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott fel, amelyből később a diagenetikus (kőzetté válási) folyamatok hatására kalapálható, kemény kőzetek jöttek létre. Csillagászati, klimatikus és tektonikus okok hatására a tengerszint periodikus ingadozásai miatt az egykori hatalmas tengerparti síkságokon, a különböző vízmélységekben a karbonátos üledékek többféle típusa rakódott le a rétegsorokban, amelyeket Lofer-ciklusoknak nevezünk. A Dachsteini Mészkő elnevezése az Alpokból származik (Északi-Mészkőalpok), hisz a földtörténet korábbi fázisaiban a mai Dunántúli-középhegység területe az Alpokkal egy ősföldrajzi környezetben helyezkedett el, fejlődött évszázmilliókon keresztül.
A nagy vastagságú (akár 1000 m is) karbonátos kőzetösszletet a földtörténet későbbi szakaszaiban különféle deformációk érték (pl. törések menti elmozdulások; gyűrődések), amelyek például a Gerecse kiemelt rögeiben, bezökkent medencéiben és árkaiban köszönnek vissza. A szobor alatti 40–50 m-es vastagságú mészkőréteg-csoport enyhe ívű, nagyméretű redő-antiklinálisban hajlik meg, amely a város felől szemlélve látszik csak igazán. A Dachsteini Mészkő a Turulmadár térségében is jól megfigyelhető jellegzetessége az ún. vastagpadosság. Ez azt jelenti, hogy egy kőzettestet távolabbról szemlélve kb. 1 m-es vastagságú horizontális (vízszintes) síkok mentén a mészkő nagyobb egységekre, azaz padokra tagolódik. A padok nem kőzetrétegtani (litosztratigráfiai) egységek (mint például a rétegek), hanem a terepi geológusok egyik „módszere” a homogénnek tűnő üledékes kőzetsorozatok tagolására, leírására. A padok határai az üledékképződés során fellépő rövidebb-hosszabb különféle eseményeket jelentik, amelyek lehetnek az üledékképződésben bekövetkező anyagi változások (pl. az üledék típusának megváltozása), üledékképződési szünetek vagy eróziós felszínek, illetve ezek kombinációja.
A szobor alatti triász mészkövekről feltápászkodva (kigyönyörködve magunkat a kilátásban) és az „emberi időlépték világába visszacseppenve” érdemes pár szót szólni a fölénk tornyosuló Turulról is. A 8 m magas, kövekből épített talapzaton álló, karmai közt Árpád (14 m hosszú) kardját tartó és a fején koronát viselő turul 15 m-es szárnyfesztávjával Európa legnagyobb fémből készült madara. Az eredetileg a millenium tiszteletére tervezett, de csak 1907-ben átadott alkotás Donáth Gyula szobrászművész alkotása. A turul a 907. július 6-án a közelben lezajlott bánhidai csata évfordulójára készült csak el (a legenda szerint itt ütközött meg Szvatopluk morva fejedelem Árpád magyarjaival). A szobor létezése során többször is veszélybe került: 1919-ben a kommunisták rongálták meg, a Rákosi-korszakban pedig a teljes elbontását tervezték. Ma felújítva hirdeti az ércmadár a magyarság több mint 1100 éves Kárpát-medencei fennállását! A környék többi földtudományi értékével későbbi írásainkban fogunk megemlékezni.

A Turulmadár pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt