Az Eger városától északra található Szarvaskő településsel és térségével már többször foglalkoztunk írásainkban. Ez azért lehetséges, mert az ott előforduló magmás képződmények kora és típusa is egyedülálló a magyar földtörténetben, mondhatni, hogy a magyar geológia egyik klasszikus helyszíne. A csodálatos természeti környezetben elhelyezkedő Szarvaskő környékén földtani tanösvény mutatja be azokat a jura időszaki magmás és metamorf kőzeteket, amelyek helyenként ritka ércásványokat is rejtenek. A korábbi cikkeink (pl. bazaltszurdok, Tóbérc-bánya) mellett most a Vár-bérc alatt fellelhető párnalávák „lelkivilágával” ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A földtani és szerkezetföldtani értelemben is rendkívül bonyolult Bükk hegység fő tömegét a karbon és a jura időszakok között (kb. 330–140 millió év) képződött, döntően üledékes kőzetek építik fel (gondoljunk csak a Bükk-fennsík karsztos mészkővilágára). A bükki rétegsorokban azonban szép számmal képviseltetik magukat különféle fokú metamorfózist (átalakulást) szenvedett kőzetek, valamint a magmás képződmények is. Egy ilyen térség például a Bükk délnyugati oldalán elhelyezkedő Szarvaskő vidéke. Az itt előforduló ritka kőzetek kialakulásának megértéséhez viszont „kicsit” vissza kell utaznunk az időben és a térben is!
A mai Bükköt hordozó lemeztöredék (az ún. Bükki-egység) a jura időszakban (kb. 165 millió évvel ezelőtt) egy táguló kis óceáni medence környezetében helyezkedett el (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen). Az ősi üledékgyűjtőben az éppen ott lerakódó mélytengeri, finomszemű agyagos képződményekbe gabbrótestek nyomultak, az óceán aljzatára pedig bazaltláva folyt ki. A kis óceáni ág, az ún. Vardar-óceán a kréta időszakra ugyan bezáródott, de képződményei napjainkban a felszín közelében ismét tanulmányozhatók Szarvaskő körül, a terület lassú emelkedésének és a vele szinkronban együtt „dolgozó” eróziónak köszönhetően.
A Szarvaskő felett emelkedő Vár-bércre sétálva, a vár alatti sziklatorony alá egy kis ösvényen óvatosan kimászva érdekes, gömbölyded kőzetformákra lehetünk figyelmesek, amelyet a szakemberek párnalávának hívnak. De vajon mi köze lehet ezeknek az egykori jura óceánhoz? Sok! Az egykori tengeraljzaton felnyíló hasadékok mentén bázikus (azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú), bazaltos összetételű kőzetolvadék hatolt fel, amely mélytengeri agyagos képződményekbe nyomult bele vagy az óceán aljzatára folyt ki. A hideg és nagy hidrosztatikai nyomású víztömegbe kiáramló izzó, akár 1000–1200°C-os hőmérsékletű magma „hurkaszerű”, gömbölyded alakzatokban szilárdult meg, amelyet párnalávának vagy pillow-lávának hívunk. Ilyen és ehhez hasonló folyamat zajlik például napjainkban az Atlanti-óceán mélyén, az óceánközepi hátságok mentén is. A mai is képződő párnalávák ékes bizonyítékai annak, hogy ilyen folyamat zajlott anno a Bükköt hordozó lemeztöredék térségében is. A párnalávák különféle metszeteit a sziklába vágott egykori várárokban is tanulmányozhatjuk, nem is sejtve azt a vár középkori építői, hogy a hálás utókornak mesterséges geológiai feltárások sorozatát hozzák létre.
Ha időnk engedi, és akarunk még látni szép bazaltos párnalávákat, akkor a Vár-bérc alatti vasúti alagútnál, valamint az ózdi országút nagy kanyarjában (Pyrker-szoros) is megtehetjük azt, figyelve a közúti- és vasúti forgalom többi szereplőjére. Szarvaskőn kívül pedig a Bél-kő alatti Szász-bérc útbevágása tár fel szép pillow-lávákat, amellyel már szintén foglalkoztunk korábbi írásunkban.
A cikkben leírt helyszíneket mutatja be a M2 Petőfi TV 2019-ben forgatott kisfilmje is, melynek főszereplője a köveken kívül “A kövek mesélnek” szerkesztője volt.
A fotón látható párnalávák pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt