Részlet a Túri-hasadékból
A címben szereplő „kistestvér” szó a Tordai-hasadékra utal, hisz a Túri-hasadék kőzetanyagát, kialakulását és méreteit tekintve is szoros kapcsolatban áll, hasonlóságot mutat a Torda határában tátongó nevezetes „nagytestvérével”. Az Erdélyországot járó turisták nagy része a Tordai-hasadékot tekinti meg, pedig az innen légvonalban kb. 5 kilométerre északkeletre húzódó Túri-hasadék jóval romantikusabb. Ez azért lehetséges, mert kevés turista járja, nincs kiépítve, ezekből kifolyólag pedig a környezet is sokkal tisztább és kiegyensúlyozottabb. Írásunkban a Tordatúr és Koppánd települések között kacskaringózó Túri-hasadék kőzeteivel, kialakulásával és látványosságaival ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Túri-hasadék és térsége a Torockói-hegység leg-északkeletibb elvégződésénél helyezkedik el (ún. Peterd–Szind-gerinc), ahol különféle mezozós (középidei) karbonátos és kainozós (újidei) törmelékes és karbonátos kőzetek borítják a felszínt. Az északkelet–délnyugati csapású hegység kb. 70 km hosszú gerincének fő tömegét késő-jura (titon korszaki, ún. Strambergi) zátonymészkő és kréta flis építi fel, vulkanikus kőzetek csak foltokban jelentkeznek (pl. Torockó és Tordatúr között egykori tenger alatti bazaltos, ofiolitos hátság kőzetanyaga). A változatos kőzettani felépítéshez természetesen izgalmas formakincs is társul. A legszembetűnőbbek és leglátványosabbak azok a szurdokvölgyek (pl. Tordai-hasadék, Kő-köz), amelyek a kemény, késő-jura korú (kb. 150 millió éves), helyenként ősmaradványokban gazdag (pl. korallok, brachiopodák) zátonymészkövekbe vágódtak bele. Ezek közé tartozik a kb. 2 km hosszú Túri-hasadék is, amelyet az Aranyos folyóba siető Rákos-patak (vagy Túr-patak) bevágódása hozott létre az elmúlt pár millió évben (a földtörténeti pleisztocénben, azaz jégkorszakban), lépést tartva a terület lassú emelkedésével („karöltve” a klímaváltozások okozta vízhozam-ingadozásokkal). A terület több száz méteres emelkedése közben a vízfolyás hordalékával koptatta (korrázió) és vizével oldotta (korrózió) a meder szálkőzeteit, kialakítva hosszú idő alatt a vidék egyik leglátványosabb szurdokát. A Rákos-patak által létrehozott hasadék kiváló példa az epigenetikus és antecedens völgytípusokra.
A szurdok fölötti kilátóhelyekről azt vehetjük észre, hogy a Rákos-patak nem „egyenesen” folyik keresztül a területen, hanem kacskaringókat, kisebb-nagyobb kanyarokat ír le. De vajon miért teszi ezt? A válasz az epigenetikus (átöröklött) völgytípusban keresendő! Időben és térben gondolkozva, a Rákos-patak őse évmilliókkal ezelőtt olyan térszínen haladt át a mai helyén, ahol „puhább” üledékes kőzetek helyezkedtek el, s a terület lejtés-, domborzati- és energiaviszonyai olyanok voltak, hogy a vízfolyás kanyarulatokat tudott kialakítani rajtuk. Később a terület szakaszos emelkedésével a vízfolyás elkezdte befűrészelni magát a rétegsor mélyebben fekvő, idősebb és ellenállóbb kőzeteinek irányába. Ennek az lett az eredménye, hogy a korábbi kanyarulatos medermintázat átöröklődött a kemény jura zátonymészkőbe, kialakítván az utóbbi pár millió évben a Túri-hasadék kacskaringós völgyét. A megmaradt fiatalabb üledékek (pl. eocén nummuliteszes mészkő, miocén márga, bitumenes mészkő, gipsz) a szurdok térségében már csak foltokban lelhetők fel, hisz nagyobb részük lepusztult, az erózió áldozatául esett. A Túri-hasadék egy másik völgytípusra is példa, méghozzá az antecedensre: ez azt jelenti, hogy a vízfolyás lassan, lépést tartva az emelkedéssel vágódott bele az emelkedő terület mészköveibe, egy olyan területen, ahol már korábban, az emelkedés előtt is átfolyt. Ezt a bevágódási folyamatot törésvonalak is segítették.
A szurdok bejárása igazi kaland: a kacskaringós völgytalp végig gyaloglása csak nyáron és kisvíz idején ajánlott, hisz a patakon legalább nyolcszor kell átkelni. Nagyobb vízállásnál a völgytalpi magas vízszinttel, zúgókkal és kisebb-nagyobb sziklafalakkal kell megküzdenünk ahhoz, hogy magunk mögött tudhassuk a hasadékot. A törésvonalak mentén a víz oldó munkája több kisebb-nagyobb barlangot (kb. 30 darab, hosszuk 3–58 m közötti) hozott létre, amelyek közül több is régészeti lelőhely (pl. Nagycsűr- és Kiscsűr-barlang, Legények-barlangja). A hasadék bebarangolása során nem csak szép vízesésekkel (pl. Kunok borbonája, Szent László borbonája), hanem bizarr sziklaképződményekkel (pl. Kutyák sziklája, Szent László „szobra”, Kiskun, Nagykun) is találkozhatunk. Csapadékos időben és magas vízállásnál érdemesebb a Túri-hasadék peremein végiggyalogolni, ahonnan végig csodálatos panorámában gyönyörködhetünk a környékre és a Rákos-patak által kialakított hasadékra (itt fent ismertetőtáblákkal ellátott tanösvény is fut). Érdemes rápillantani a hasadék déli elvégződésére is, ahol a kőzettani változást a völgy alakja is megmutatja: a kemény mészkő helyett a Rákos-patak egy vulkanikus eredetű ofiolitos összletbe ér, ahol a völgy kiszélesedik, oldalai lankásabbá válnak. Sajnos a tájképet némiképp elrontja a hasadék elején, Tordatúr település határában kiképzett egykori kőbánya, ahol annak idején mészkövet és gipszet fejtettek.
A Túri-hasadék egy Czárán Gyula emlékplakettal is büszkélkedhet, amelyet 1999. május 16-án leplezett le az EKE Kolozsvári Osztálya, a hagyományos Szindi Napok keretében. A tábla felavatására az adott okot, hogy a hasadékban felfedezték a Czárán által festett régi útjelzést. Czárán Gyula saját kezűleg jelölte ki a hasadék körüli körtúrát még a század elején, amikor a kőbányának még híre-hamva sem volt, s a területet erdők borították. Korábban a hasadékban hidak is keresztezték a vízfolyást, de ezeket a heves árvizek rendszerint elvitték.
A Túri-hasadék pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
