A fonyódi Várhegyi-üreg torzója
A Balaton déli partjának egyik legszebb fekvésű és legkedvesebb üdülővároskája Fonyód. Szép időben nem is kérdéses a Balatonban való fürdőzés, de rossz idő esetén is tartogat a település jó néhány olyan (geo)turisztikai attrakciót, amelyet érdemes lehet megtekinteni. Ilyenek például a Várhegy és a Sipos-hegy bazalttal fedett vulkáni tanúhegyei, amelyek kilátóiból élvezhetők a legszebb déli parti balatoni kilátások. A Várhegy északi oldalában leereszkedve, a fonyódi magasparton azonban igazi szedimentológiai (üledékföldtani) csemegékkel is találkozhatunk, megfűszerezve egy rejtélyes üreggel. Írásunkban ma ezekkel foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Fonyódtól kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen Balatonkeneséig meredek magaspartok kísérik a Balatont, amelyeket a tó szabályozása előtt a hullámverés (abrázió) és a különféle tömegmozgások (pl. omlások, csuszamlások) alakítottak ki. Ezen vízmentes magaspartokra települtek a mai balatoni üdülőtelepülések Árpád-kori ősei is. Számos turisztikai írásban a meredek és állékony leszakadások anyagát lösznek titulálják, pedig az ott előbukkanó laza, gyengén kötött törmelékes üledékek (pl. aleurit, homok) az egykori Pannon-tóban rakódtak le, a késő-miocén során (kb. 9–8 millió éve). A magaspartok üledékes rétegsorát a változékonyság jellemzi: kékesszürke és szürke-tarka agyagokból és a köztük lerakódott, különböző szerkezetű, világosszürke és fehér aleurit- és homoktestekből állnak. Ezek az üledékes rétegsorok a Pannon-tó sekély hullámveréses övében, csendesebb öbleiben, a partot kísérő, medrekkel, mocsarakkal tarkított peremén rakódtak le. Ha pontosabban akarnánk megfogalmazni az őskörnyezetet, akkor a tóba ömlő egykori folyók deltasíkságairól beszélhetünk. Ezek a vízfolyások voltak azok, amelyek a késő-miocénben dél felé terjeszkedve lassan feltöltötték azt a hatalmas tavi rendszert, amely a Kárpát-medencét kitöltötte kb. 12 és 5 millió év között.
Fonyódon a múzeum alatti területen, a Várhegy északi oldalában kezdődik a magaspart meredek leszakadása, amelyhez a korláton átbújva juthatunk el (természetesen csak a saját felelősségünkre!). Első ránézésre lösznek hihetnénk a sárgás színű üledékeket, de látványos rétegződése ezt gyorsan elfeledteti velünk. A homokos üledék az egykori Pannon-tavat feltöltő folyó medrében rakódott le, amelyet keresztrétegződése is igazol (keresztrétegződést ugyanis kizárólag mozgó, áramló közeg tud létrehozni). A part „alászaggatása” miatt agyagkavicsok és agyaglepények kerültek a folyóba (valamint kagyló- és csigahéjak), amelyek beágyazódtak a homokos, a limonittól sárgás és vöröses színezetű homokba.
Az üledékföldtani érdekességekkel tűzdelt magaspart torzóját tanulmányozva találhatunk rá az e sorok írója által 2014-ben „felfedezett”, felmért és elnevezett Várhegyi-üregre. A szerző, felmérései alapján szintén 2014-ben írt az üregről, amelyet az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának évkönyvében publikált (szerk.: Eszterhás István). Az alábbiakban ebből közlünk egy részletet: „A Várhegy északi oldalának leszakadásában, a múzeum épülete mögött lévő magasparti sétányról lehet elérni a Várhegyi-üregnek nevezett egykori pincét. A helyiek közül kevesen tudnak az üregről, ők is csupán annyit, hogy van. Cholnoky Jenő (1936): „Balaton” című munkájában mindössze annyit írt, hogy: „A Fonyódi hegy például még a 90-es (mármint az 1890-es) években is egészen üres volt. Néhány kis pince volt rajta s a keleti lábánál a halászház.” A „néhány kis picéből” mára egy, a Várhegyi-üreg maradt. A többi üreg részben, vagy teljesen lesuvadt, csak csekély torzója látszik némelyiknek. A fényképek tanúsága szerint a Várhegyi-üreg elejéből is egy kb. 30 cm vastag karéj szakadt le 2010 óta. Néhány évenként nagyobb omlások is észlelhetők (pl.: 1957-ben vagy 2013-ban). A Várhegyi-üreg 120 cm széles és 90 cm magas boltíves bejárata északnyugat felé néz. A bejárat után 3,50 m hosszú, 1,30 m széles és 80–110 cm magas, délkelet felé tartó, enyhén lejtő járat következik, majd innen a járat jobbra, dél–délnyugat felé megtörve folytatódik még további 4,10 m hosszúságban. A megtörés után a járat magassága már eléri a 150 cm-t. Az üreg teljes hossza 7,60 m. A falak hullámosak és 20 cm-enként fülkeszerű befaragásokkal tagoltak. Az üregben a mállásból származó homok, besodródott száraz falevelek, szemét és deszkadarabok találhatók. Sok benne a rovar, valamint a falakat borító a közelmúltból származó bekarcolás. Az üreg alkalmilag napjainkban is lakott.”
Láthatjuk azt tehát, hogy az üreg készítési ideje és funkciója is ismeretlen. Az sem kizárt, hogy egyidős a Balatonkenesén található Tatár-likakkal, amelyek egyes elképzelések szerint középkori eredetűek.
A Várhegyi-üreg és a magaspart megközelítése tilos és életveszélyes!
A Várhegyi-üreg pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
