A Fekete-kövek (balra) és a Ploszka látképe
Magyarország címerében három zöld színű halom látható (Mátra, Tátra, Fátra), amelyek közül az utóbbi kettő a Felvidéken kereshető fel. A Kis-Fátra és a Nagy-Fátra főgerincének végigjárása során nem csak csodálatos körpanorámákkal, látványos sziklaképződményekkel, felüdülést nyújtó menedékházakkal találkozhatunk, hanem nagyon változatos kőzetformációkkal is. Írásunkban a Felvidék szívébe, a Nagy-Fátra vidékére kalandozunk el, ahol összefüggéseket keresünk a kőzettani felépítés és a domborzat képe között. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Északnyugati-Kárpátok hegyláncai négy különböző kőzettani/szerkezeti felépítésű övezetből állnak: a legkülső, legészakabbi a flisövezet, amelyet befelé (déli irányba) a mészkőszirt övezet, a kristályos övezet, majd végül a vulkanikus övezet követ. A Nagy-Fátra a kristályos övezet (Belső-Kárpátok: Fátrikum) területéhez tartozik, melynek „magja” a földtörténeti paleozóikumban (óidőben) keletkezett metamorf (pl. fillit, csillámpala, gneisz) és mélységi magmás (pl. migmatit, gránit, granodiorit) kőzetekből áll. Ezekkel az ősi kristályos kőzetekkel a gerinctúránk során nem találkozhatunk, hisz ezek a hegységet hosszan kettészelő Fenyőházi-völgy talpán bukkannak csak a felszínre. A paleozóikum végén és a mezozóikum (középidő: triász, jura és kréta) elején a Tethys-óceán fokozatos kinyílása miatt a korábban említett képződményeket vastag üledékes rétegsor fedte be, amely kőzetek közül ki kell emelnünk a mészkövet, a dolomitot, a homokkövet és a márgát. A térséget érő lemeztektonikai események miatt (pl. Afrika mozgása észak felé, s emiatt az óceáni ágak bezáródása), a kréta időszakban a területet alkotó geológia rétegsorok hatalmas takarókba rendeződtek, s elszakadva eredeti talapzatuktól északi és keleti irányba tolódtak át. Itt jegyeznénk meg, hogy természetesen ezek a folyamatok nem a mai földrajzi helyükön, hanem sok ezer kilométerre innen zajlottak le, éppen ott, ahol a területet hordozó kőzetlemez elhelyezkedett. A földtörténeti kainozóikum (újidő) alatt tovább folytatódott az Északnyugati-Kárpátok szerkezetének kialakulása, erőteljes emelkedéssel és eróziós folyamatokkal tarkítva.
A Túróc, a Rőce és a Vág folyók által határolt Nagy-Fátra nemzeti parki védelem alatt álló hegyeinek gerincét járva a mezozós üledékes takarók kőzeteivel találkozhatunk, amelyeken izgalmas és változatos formakincs alakult ki. A gerinctúra során a kőzettani különbségeket kiválóan tükrözi a domborzat, amely a csatolt képen is szépen látszik. A lapos, terebélyes, kupolaszerű csúcsok „puhább” kőzetekből állnak (pl. jura és kréta időszaki márga), amelyek a mállásuk során nem képesek látványos sziklaalakzatok, és „éles” formakincs létrehozására. A „lenyalt” domborzatot színesítik azok a vad sziklaleszakadásokkal tarkított merész szirtek, amelyek kőzetanyaga döntően triász időszaki mészkő és dolomit. A leírtak kiválóan tetten érhetők a Rakytov (Rakitor) csúcs irányából készített képen is: a bal oldali erdős és sziklás szirt (Fekete-kövek) triász időszaki mészkőből áll (középső-triász Gutensteini Mészkő), míg a jobb oldali, nagy kiterjedésű kopasz „kupola” (Ploská vagy magyarosan Ploszka) jobban pusztuló (jura és alsó-kréta) márgákból épül fel.
A Nagy-Fátra erdőkkel és alhavasi legelőkkel, pompázatos virágokkal tarkított főgerince kényelmesen 3 nap alatt járható végig. A hegység legmagasabb pontja az Ostredok, amely 1592 m magas.
A Nagy-Fátra (ahol a fotó készült) helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
