A Hubertus-kőbánya egy részlete a tóval
A Zempléni- vagy a geológusok körében használt Tokaji-hegység délkeleti részén, a róla elnevezett medence, valamint a Tokaji borvidék központjában fekszik a műemlékeiről és kiváló borairól, egykoron kőfaragóiról nevezetes Erdőbénye. A délkeleti irányba, a Bodrog völgye felé nyitott félmedence földtani felépítésében miocén kori magmás (pl. andezit) és üledékes (pl. riolittufa, kovaföldes összlet) kőzetek vesznek részt, amelyek talajosodva az itt termő szőlők alapkőzetét is képezik. A település déli határában egy hatalmas bányató vize csillog, amely fölött különféle színben tündöklő bányafalak fogják meg az arra utazó tekintetét. Ez az a hely a geológusok számára, ahol a bányászat által megnyitott földkéreg kőzetei metszetben tanulmányozhatók, s ahol mintegy „belelátunk” az Erdőbényei-medencét alkotó geológiai rétegsorokba. A Mulató-hegy és az egykori Hubertus-bánya különleges és izgalmas földtani folyamatokról mesélnek nekünk, amelyekkel jelen írásunkban is foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A vulkáni működés a Tokaji-hegység területén kb. 15 millió évvel ezelőtt kezdődött el (a miocén földtörténeti kor közepén), s időben/térben elhúzódva, kb. 9 millió évvel ezelőtt ért véget. A hosszú idő alatt rendkívül sokféle típusú vulkáni produktum, különféle lávakőzetek (pl. riolit, dácit, andezit) és robbanásos vulkáni termékek (pl. az előző kőzetek tufái) kerültek a felszínre vagy annak közelébe. Az Erdőbényei-medence bázisát középső-miocén (szarmata korszaki) riolittufa alkotja (hivatalos nevén: Szerencsi Riolittufa Formáció), méghozzá annak hullott, ártufa, valamint áthalmozott változatai. Ezekbe a piroklasztikus (vulkáni törmelékes), valamint ősnövény-lenyomatokban igen gazdag üledékes kőzetekbe („megsült” agyagos tufit) nyomult bele alulról az a sekély szubvulkáni piroxénandezit-test, amelyet a Mulató-hegyen tátongó egykori Hubertus-kőfejtő is feltár. A kb. 12–11,5 millió éves, helyenként oszlopos elválást mutató piroxénandezit alacsonyabb szilíciumdioxid-tartalmú (azaz bázikusabb; SiO2-tartalom: 54–57%), mint a Baskói Andezit Formáció kőzeteinek fő tömege (ugyanis az itt feltáruló Mulatóhegyi Andezit Tagozat a fent nevezett formációhoz tartozik). Egyik fontos járulékos ásványa az olivin. Az andezites összlet helyenként tartalmaz savanyúbb dácitos részleteket is. A benyomuló magma hőjének hatására a riolittufa helyenként újraolvadt, perlitesedett. Itt jegyeznénk meg, hogy az egyik keleti bányafalon az andezit és a riolittufa tektonikus érintkezése is megfigyelhető.
A mélyből felnyomuló andezites magma annak idején megrekedt a mélyben és a felette lévő idősebb, már korábban lerakódott riolittufákat és üledékes kőzeteket felboltozta, megemelte, de nem törte át. Így jött létre egy nagy kiterjedésű (1,5 km hosszú és 300–350 m széles), lencse/kenyér alakú szubvulkáni magmás test, amelyet lakkolitnak hívunk (ilyen lakkolitos rendszer a nem messze található Sátoros-hegyek is). Később a terület emelkedésével megindult annak lepusztulása, amely során az erózió a lakkolitot szép lassan kihámozta az idősebb és könnyebben pusztuló üledékes kőzetek „fogságából”. Az Erdőbényei-medence önálló vízhálózatának kialakulása után a Bényei-patak a korábban egységes lakkolitot kettéfűrészelte, áttöréses völgyével elkülönítve egymástól az északabbi Mulató-hegyet és a délebbi Barnamájt, létrehozván a mai is látható kétbúbú lakkolitot. Ezt tartja a geológiai–geomorfológiai szakirodalom hazánk legtípusosabb lakkolitjának, a lakkolitok tankönyvi iskolapéldájának.
A hatalmas Hubertus-kőbánya felhagyott külfejtése nem csak az alsó bányaudvarban megülő bányató türkizkék vize miatt nyújt megkapó látványt (helyenként 20 m-es mélység!), hanem azért is, mert látványos formában tárja fel a különféle színű és típusú kőzeteket: a sötét színű andezitet (ez volt egykoron a bányászat tárgya: út-, vasút- és vízügyi építkezések), valamint a világosabb üledékes kőzeteket is (ezekbe nyomult bele az andezites magma annak idején). A bánya érdekessége, hogy a bánya megnyitásától (1928, Hubertus Kőbánya és Útépítési Rt.) az 1970-es évek elejéig 6 km hosszú keskeny nyomközű kisvasút szállította le a kitermelt anyagot a nagyvasútra (Szerencs–Sátoraljaújhely vasútvonal).
A bánya ma az ásvány- és ősmaradványgyűjtők közkedvelt tartózkodási helye, de a belépéshez engedély szükséges (a bányászat a 2000-es évek közepén szűnt meg)! Érdekesség, hogy innen írták le először a mauritzit elnevezésű szilikátásványt.
Ha erre járunk, ne feledjük el megnézni a Kolera-oszlopot sem, amellyel egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk.
A Hubertus-kőbánya pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
