A Noszvaj melletti Pocem barlanglakásai
Az Egertől Miskolcig húzódó Bükkalja (Egri- és Miskolci-Bükkalja kistájak) területét több száz méteres vastagságban döntően piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek építik fel (pl. riolittufa, dácittufa), amelyek a nagy miocén kori vulkáni működés során keletkeztek (kb. 21–12 millió év között). A robbanásos vulkáni működések során hatalmas térfogatú anyag került a felszínre, amely a légkörből hullott vissza a felszínre vagy a vulkáni felépítmények oldalain hömpölygött le (ún. ártufaként), s vált később kőzetté (azaz diagenizálódott). Ezek a különféle mértékben összesült és az eróziós folyamatoknak eltérő módon ellenálló vulkáni tufák vesznek részt a Bükkalja felépítésében is, amelyeken izgalmas természetes (pl. kaptárkövek, szurdokok) és mesterséges (pl. barlanglakások, tufaistállók, betyárbújók) formakincs alakult ki. Írásunkban a Noszvaj melletti barlanglakásokkal foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Noszvaj szűkebb térségében a fent nevezett vulkáni tufák „alsó” formációja, az ún. Gyulakeszi Riolittufa Formáció (korábbi nevén: „alsó riolittufa”) bukkan a felszínre, amely a miocén földtörténeti kor elején (ottnangi korszak) képződött, kb. 20–19 millió évvel ezelőtt. A nagyrészt szárazföldi térszínen felhalmozódott vastag (kb. 150–450 m), robbanásos eredetű vulkáni törmelékes összlet kb. 4–7 nagyobb kitörés terméke. A formáció zömét hullott, lavina- és áthalmozott riolittufák alkotják. A geokémiai értelemben savanyú (szilíciumdioxid-tartalom: kb. 70%) riolittufák horzsakőből, különféle magmás eredetű litoklasztokból (riolit, perlit, obszidián, dácit és piroxénandezit), valamint kristály- és üvegtörmelékekből tevődnek össze. A kristálytörmelékekben a savanyú plagioklász, a szanidin, a kvarc és a biotit a legjellemzőbbek, míg az amfibol csak alárendelten van jelen. Az egykori miocén vulkáni centrumok maradványai a Bükktől délre, az Alföld északi része alatt, fiatal üledékekkel elfedve alusszák örök álmukat. A Gyulakeszi Riolittufa tanulmányozására az egyik leglátványosabb és legtanulságosabb helyszín a Noszvaj délkeleti határában található Farkaskő-dűlő vagy Pocem, ahol a miocén riolittufa belsejébe ősi barlanglakásokon át tekinthetünk be.
A sárgásszürke színű, jól faragható tufát évszázadok óta használja az itt élő népesség barlanglakások, borospincék és egyéb (főleg gazdasági) rendeltetésű épületek kialakítására. Az első barlanglakások elkészítéséről nincs pontos írásos feljegyzés, de valószínűleg már a középkorban „épülhettek” ilyen szerény hajlékok. A település szegény zsellér lakossága azért kényszerülhetett annak idején barlanglakásokba, mert a terület földesurai sajnálták a kevés kis megművelhető földtől „elvenni” megmunkálóinak házhelyét. Egy másik elmélet szerint a zsellérek „saját akaratukból” hagyták el házhelyeiket és a földesúri terhek elől menekültek el saját készítésű „fecskefészkeikbe”. Noszvaj pocemi részén valamikor a 19. század elején épülhettek meg az első barlanglakások, de pontos írott források nem állnak rendelkezésünkre. Az „összkomfortos” épületegyüttest ma már nem lakják, helyiségeiben művészeti alkotótelepet (Farkaskői Barlangok Alkotótelep) hoztak létre (alapítása: 1997), amely rendkívül dicséretes, hisz a legtöbb ilyen jellegű objektum a Bükkalja térségében sajnos erősen pusztulófélben van.
A helyiségeket bejárva nem csak érdekes, misztikus és a riolittufához ezer szállal kapcsolódó művészeti alkotásokat tanulmányozhatunk, hanem a formáció kőzettani jellegzetességeit is megfigyelhetjük. Ilyen például a horzsaköves, litoklasztos kőzetszövet, a töréses zónák mentén elmállott, elagyagosodott–elvasasodott tufa, valamint a kőzet felszínén található mállási kéreg is. További érdekessége a telepnek, hogy a lefolyó vizek által „felszántott”, „kaptárkövesedő” területen egy befaragott kaptárfülke is felfedezhető, méghozzá a tufavonulat (Farkas-kő) legkeletibb lakása felett.
A Pocem pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
