A Három-kő-bérc sziklaóriásai
A Bükktől északias irányban húzódó Upponyi-hegység nem igazán tartozik a hazai tömegturizmus közkedvelt célpontjai közé, pedig a terület tartogat jó néhány „geo-csemegét” az arra járóknak. A bonyolult földtani és szerkezeti felépítésű Upponyi-hegységben magyarországi szinten is igen „öreg” metamorf (azaz átalakult) kőzetekkel találkozhatunk, melyek kora a földtörténeti paleozóikum (óidő) ordovícium és karbon időszakai közé tehetők (számszerűsítve: kb. 450–300 millió év). A Rágyincs-völgyben például tanulmányozható olyan sziklasor, ahol kb. 450 millió éves homokkövek bukkannak elő, de a területen kereshető fel hazánk legnagyobb szurdoka, a devon mészkőbe vágódott Upponyi-szoros is, nem beszélve a Lázbérci-víztárolót szegélyező földtani feltárásokról sem. Írásunkban azonban most nem ezeket az óidei kőzeteket „bírjuk szóra”, hanem azokat, amelyek a vénséges vén területet kicsit „megfiatalították”. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az ősi, évszázmilliókkal ezelőtt képződött metamorf kőzetekkel borított Uppony térségétől északra, az erdővel fedett hegyvidéki területek tetőszintjében nagy felszíni elterjedésben jelennek meg középső-miocén (szarmata korszaki, kb. 13 millió évvel ezelőtti) vulkanikus kőzetek, amelyek hivatalos néven a Dubicsányi Andezit Formáció névre hallgatnak. A bádeni korszak legvégén beinduló andezites jellegű vulkanizmus változatos kifejlődésű termékei (pl. agglomerátum, tufa és tufit anyagú vulkanit, piroxénandezit-tömbök, -lávabreccsák és -telérek) sekélytengeri, tavi, folyóvízi és szárazföldi üledékes képződményekkel (pl. kavics, homok, agyag) váltakoznak/fogazódnak össze. Az intermedier (azaz geokémiai értelemben közepes szilíciumdioxid-tartalmú, 52–65%) andezites anyagú vulkanikus kőzetekben idegen kőzettestek, zárványok (pl. paleozós agyagpala) fordulnak elő, amelyeket a mélyből feláramló magma tépett fel a földkéregből, a korábban lerakódott formációkból. Az imént leírt rétegsor miatt alakult ki az „Upponyi-andezithegységben” a romantikus Damasa-szakadék is, amely a vulkáni anyag üledékes képződményeken való „megcsúszásával” jött létre, valószínűleg földrengések hatására.
A vulkanikus kőzetek a legszebb környezetben a Három-kő-bérc (452 m) térségében kereshetők fel, ahol csodálatos kilátóhelyeken ücsörögve tanulmányozhatjuk a talpunk/fenekünk alatt elhelyezkedő miocén kori andezit-agglomerátumokat. A latin „agglomerare” (=szorosan egymáshoz nyomódni) szóösszetételből származó elnevezést azokra a vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetekre használjuk, amelyek 64 mm feletti, döntően szögletes szemcsékből állnak, finomabb szemcsés alapanyagba (mátrixba), pl. vulkáni tufába ágyazva. Az ilyen típusú üledékek a vulkáni felépítmények oldalain „leszánkázó” izzó törmelékárakból származnak, amelyek a terep egykori mélypontjaiban (pl. völgyek, vízmosások) rakódtak le, állapodtak meg, majd váltak kőzetté. Az ún. izzófelhőkben (törmeléklavinákban) a több köbméteres blokkoktól a pár mm-es szemcsékig szinte minden szemcseméret képes volt szállítódni, ezért azt mondjuk rá, hogy a kőzetanyag rosszul osztályozott. A kb. 13 millió éves, különféle mértékben „cementálódott” vulkáni anyagot az elmúlt évmilliókban az „idő vasfoga”, szakmaiabban a külső erők kezdték átalakítani.
A Három-kő-bérc sziklatornyainak kipreparálódásában a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hideg szakaszaiban intenzíven „működő” fagyaprózódásnak volt döntő szerepe, az ún. periglaciális („jégkörnyéki”) éghajlaton. Az egykori völgykitöltő képződmények a külső erők lepusztító tevékenységével szembeni ellenállásukat annak köszönhetik, hogy a nagyobb kőzetblokkok tágulását és zsugorodását jól tűri a cementáló, finomszemcsés kötőanyag (idegen kifejezéssel mátrix), azaz az összetömörödött vulkáni hamu. Azt a folyamatot, amikor az egykori völgyekből lesznek a kiemelkedések, az egykori kiemelkedésekből pedig a völgyek, geomorfológiai inverziónak nevezzük.
A leírtak alapján tehát láthatjuk, hogy egy adott terület földtani felépítésében nagyon eltérő típusú és korú kőzetek vehetnek részt, amelyek között akár több száz millió év korkülönbség is lehet. Az Upponyi-hegység területén joggal mondhatjuk azt, hogy a szarmata korszaki vulkanizmus mintegy „megfiatalította” a területet!
A Három-kő-bércről pompás panorámában lehet részünk Uppony felé, de a háttérben a Bükk-fennsík és a Mátra tömbje is megmutatja magát.
A Három-kő-bérc pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
