Részlet a kemencei Lourdesi-barlang feltárásából

Bernadette Soubirous (szentté avatása után Lourdes-i Szent Bernadett) egy francia katolikus apáca volt, akinek 1858-ban egy Lourdes melletti barlangban több alkalommal megjelent Szűz Mária. A csodás jelenések nyomában kibontakozó zarándoklatok hatására Lourdes a világ legjelentősebb Mária kegyhelyévé vált. Európa több országában, így hazánkban is komoly tisztelet fejlődött ki a lourdes-i jelenésekhez kötődően, ezért számos katolikus kegyhelyen épültek fel lourdes-i barlangok: ezekben Máriát, a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel, Bernadette-et pedig Mária előtt térdelve ábrázolják. Egy ilyen kis Szűz Máriával ékesített mesterséges üreg kereshető fel a Börzsöny északnyugati lábánál fekvő Kemence település határában is, amely azonban földtanilag is rendkívül tanulságos. Írásunkban ennek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Börzsöny térségében a középső-miocén bádeni korszakában, kb. 16,5–16 millió évvel ezelőtt kezdődött el a vulkanizmus (méghozzá sekélytengeri környezetben), s kisebb-nagyobb megszakításokkal 2,5–3 millió éven át tartott. A Kárpát-Pannon térség lemeztektonikai folyamatai által generált vulkanizmus során éppúgy keletkeztek kiömlési (effuzív) vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit), mint törmelékesek (azaz piroklasztikusok; pl. andezittufa, dácittufa), bár utóbbiak előfordulása alárendeltebb. A csendesebb, lávát szolgáltató és a hevesebb, robbanásos vulkáni működések lezárulta után tengeri üledékes kőzetek is lerakódtak, amelyek a hegység peremein bukkannak a felszínre, így például Kemence térségében is.
Kemence falucska keleti részén (Börzsönyi-peremhegység kistáj), a Kemence-patak mellett húzódó Kossuth utcából érhetjük el kb. 100 m-es sétával a Kálvária stációi alatt található Lourdesi-barlangot, ahol egy látványos geológiai feltárás mutatja be a terület kb. 16–15 millió évvel ezelőtti földtani történéseit (egészen pontosan a nagy börzsönyi vulkanizmus befejezését követő geológiai eseményeket és üledékes képződményeket). A rétegsor alsó harmadában különféle méretű vulkáni görgetegekből és kavicsokból összecementálódott törmelékes üledékes rétegsor tanulmányozható, amelyben található például andezit és dácit is. A néhol emberfej nagyságú gömbölyded görgetegeket és kavicsokat a középső-miocén bádeni korszakában itt hullámzó szigettenger vizének hullámmozgása „faragta” ilyen alakúra, az egykori partot alkotó vulkanikus kőzeteket „felhasználva”. Később a trópusi-szubtrópusi, zátonyokkal szegélyezett sekélytengeri környezetben jelentős módon elszaporodtak a tengeri élőlények: például egysejtűek, algák, korallok, kagylók, csigák és tengeri sünök. A felsorolt élőlények szilárd meszes vázát (elpusztulásuk után) a tengervíz hullámzása homok szemcsenagyságúra „őrölte”, amelyek homokkő, meszes homokkő és homokos mészkő formájában rakódtak le a görgeteges rétegekre: ezek az ún. lajtamészkő képződményei (hivatalos nevén: Lajtai Mészkő Formáció Rákosi Mészkő Tagozat).
A kemencei Lourdesi-barlangnál tehát egy lassú tengerelöntés rétegsorát tárja fel szemléletes módon a mesterségesen kialakított üreg. A feküképződmények a tenger hullámzása (abrázió) által átdolgozott vulkanikus anyagokkal (pl. tufás andezit- és dácit-görgetegek, -kavicsok) kezdődnek, amelyekből fokozatosan fejlődnek ki az ősmaradványokban gazdag karbonátos rétegsorok, a típusos lajtamészkő meszes padjai, felfelé növekvő karbonát-tartalommal.
Az 1910–12 között elkészült Kálvária stációoszlopai is a kitermelt lajtamészkőből készültek, ill. a lazább, kevésbé cementált képződményekbe mélyültek az ott található néhai borospincék is.

A feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt