A Széleskői-bányató látképe

A bányászati tevékenység szinte egyidős az emberiséggel, hisz nyersanyagokra mindig szükség volt, legyen az építőkő, érc vagy fosszilis energiahordozó (pl. kőszén). A bányászat egyik legősibb „válfaja” a kőbányászat, melynek nyomaival számtalan helyen találkozhatunk hegyvidéki területeinken. Eleinte ez a bányászati tevékenység kezdetleges, kézi eszközökkel zajlott, amely hosszú fejlődés eredményeként ért el a 20. századra a gépesített, mélyművelésű és külszíni bányászathoz. A bányászat tájátalakító tevékenysége nem vitatható, viszont gondoljunk csak abba bele, hogy bányászat nélkül nem látnánk bele olyan földtani szerkezetekbe, amelyek addig az emberi szem számára rejtve voltak. Írásunkban épp egy ilyen helyet mutatunk be, amely az évszázados andezitbányászatnak köszönheti létét. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Mátra fő tömege a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korában, egy kb. 7 millió évig tartó szakaszos vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka az ún. bádeni korszakra tehető (kb. 16–15 millió évvel ezelőtt), amely során jelentős mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre (ez határozza meg a Mátra mai arculatát/domborzatát). A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites (alárendelten dácitos és riolitos) lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. A vulkanizmus óta eltelt időben a tektonikai és az eróziós folyamatok hatására a kialudt vulkáni kúpok jelentősen átformálódtak, lepusztultak, melyeket többek között Apc és Jobbágyi települések térségében (pl. Apci Somlyó, Nagy-Hársas) is kiválóan tanulmányozhatunk. Itt a középső-miocén (bádeni) Nagyhársasi Andezit Formáció (korábban „középső piroxénandezit-összlet”) rétegvulkáni képződményei alkotják a területet (akárcsak a Mátra fő tömegét): andezites lávakőzetek váltakoznak robbanásos eredetű, különféle szemcseátmérőjű kitöréstermékekkel (pl. tufákkal, agglomerátumokkal). Ezen földtani képződményekből kőzetfizikai értelemben természetesen a lávából megszilárdult andezitek voltak a legmegfelelőbbek az emberiség műszaki igényeinek.
A fent nevezett andezites kőzeteket számos helyen bányászták a Mátra vidékén, hisz szükség volt olyan kemény, ellenálló, és sok esetben dekoratív kőzetekre, amelyeket az ember fel tudott használni bizonyos célokra. Apc térségében is fejtették (1875-től, a Szent-Ivány család jóvoltából) ezt a jó minőségű miocén andezitet, melynek „kézzel fogható eredménye” a képen is látható, tóval ékesített „tájseb” lett. Az andezit feldolgozását az 1920-as évektől kőzúzó segítette, a termelvényt pedig keskeny nyomközű vasút szállította le az apci vasútállomásra. A szerelvényeket kezdetben ló, majd gőzgép vontatta. Az 1960-ban befejezett bányászati tevékenység után a felszín alatti vizek, valamint a csapadék lassan, de biztosan feltöltötte a mélyedést, létrehozva a Széleskői-bányató vagy apci Tengerszem névre hallgató geoturisztikai attrakciót (a síneket még ekkor elbontották). A kb. 10–15 m-es függőleges sziklafalakkal határolt bányató mélysége szintén kb. 10 m körüli lehet. A rekultivált, helyi természetvédelmi oltalom alatt álló tóban fürdeni tilos, de meleg nyári napokon általában nem ez tapasztalható!
A bányafalakon kiválóan tanulmányozható az üde, valamint a kőzetrések mentén, a különféle oldatok által bontott, mállott, vasoxid-ásványoktól vöröses színezetű andezit is.
A Széles-kő bányatava a Tokaji-hegységben található Megyer-hegyi Tengerszem mátrai „testvérének” nevezhető.

A bányató pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt