Az Olaszkapu a Bükk-fennsíkon
A Bükk-fennsík hazánk legnagyobb átlagmagasságú (600–950 m) területe, amely kb. 20–22 km-es nyugat–keleti és kb. 5–7 km-es észak–déli kiterjedésével Magyarország legtípusosabb fennsíkja. A jól oldódó triász időszaki mészköveken változatos felszíni (és természetesen felszín alatti) karsztos formakincs alakult ki, jellegzetes védett növényzettel (pl. Nagy-fennsík), amely a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság féltve őrzött kincse. A hullámos fennsíki tájon nem sok lehetőség adódik arra, hogy a területet felépítő kőzeteket szelvényben (metszetben) tanulmányozzuk. Ehhez mesterséges földtani feltárásokat kell keressünk, amelyet általában itt útbevágások lesznek. Egy ilyen hely az Olaszkapu térsége is, amely viszont rendkívül érdekes történetekről mesél nekünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bükk-fennsík fő tömegét a középső- és késő-triász korú (kb. 240–225 millió éves) Bükkfennsíki Mészkő Formáció üledékes kőzetrétegei építik fel. A sekélyvizű tengerrel borított peremes self (szakmai kifejezéssel karbonátplatform) különböző (ős)környezeteiben (pl. lagúna, zátony) lerakódott karbonátos kőzetösszlet a földtörténet későbbi szakaszaiban (kréta időszak) enyhe metamorfózist szenvedett, rétegei meggyűrődtek, helyenként függőlegesre állítódtak. Ezekkel a fehéres és szürkés színű mészkövekkel találkozhatunk lépten-nyomon a fennsíki kalandozásaink során is. A fent nevezett formáció alapszelvénye is a fennsíkon átvezető út egyik bevágásában (13,1 km-es szelvény) tanulmányozható. Zárójelben jegyeznénk meg, hogy természetesen a fent megnevezett üledékképződési környezetek nem a mai földrajzi helyükön léteztek, hanem több ezer kilométerre innen (lemeztektonika).
Szilvásvárad felől a Bükk-fennsík felé haladva, a Gerennavár után a keskeny aszfaltozott út egy kis „sziklafolyosóba” vezet be, melynek falán egy emléktábla található. Az Olaszkapunak nevezett mesterséges bevágás létrejötte mögött nem mindennapi történet húzódik. De előtte egy kis geológia! A bevágás falaiban a fent leírt Bükkfennsíki Mészkő fehéres és szürkés rétegei bukkannak elő, amely kőzet a fennsík és térségének fő felépítő kőzete. A finoman sávozott kőzetről szabad szemmel (azaz makroszkóposan) nem lehet eldönteni, hogy az eredeti üledékes rétegzettség vagy a kréta metamorfózis hatására kialakult palás sávosság látszik-e rajta. A kutatók korábban az Olaszkapu falának kőzeteiből vett mintából a Gondolella nemzetséghez tartozó conodontákat mutattak ki, amely alapján egyértelműen behatárolható volt annak késő-triász (karni) kora. A conodonták a triász végén kihalt, bizonytalan rendszertani besorolású (gerinchúrosok?) élőlények voltak, amelyek apró kalcium-foszfát vázaik „fogsorhoz” hasonlítottak.
Na de miért Olaszkapu? A név nem véletlen! Az I. világháborúban közel félmillió olasz katona esett hadifogságba az Osztrák-Magyar Monarchia csapatainak köszönhetően. Ezek közül 18 „szerencsés” katona Szilvásváradra került a Pallavicini őrgrófsághoz, akiknek a feladata Thurzó Gáspár irányításával egy „sziklafolyosó” kivágása volt a Bükk-fennsík peremén (Vörös-sár-hegy–Huta-bérc közötti nyereg sziklagerince). 1918-ban keserves munkával vájták ki a „folyosót” a katonák, amely elkészítésére a megépülő kisvasút nyomvonala miatt volt szükség. A Káposztáskert-lápa–Őserdő nyomvonalon kiépült keskeny nyomközű vasútvonal az 1940-es évekig szolgálta a közjót. Nyomvonalán ma erdészeti és/vagy turistautak vezetnek. Az Olaszkapu falán lévő emléktáblán a következő olvasható: „Őrgróf Pallavicini Alfons Kapuja. Áttörte Thurzó Gáspár b. m. 18 olasz hadifogollyal. 1918. VII. 22.”.
Az olasz hadifoglyok által (ha nem is tudatosan) kialakított mesterséges geológiai feltárásban emlékezzünk meg a hadifoglyok vérrel és verejtékkel átitatott munkájáról, majd utána a triász mészkövekről is! Az Olaszkapu amúgy az Olasz-kapui Tanösvény egyik megállóhelyét is képezi.
Az Olaszkapu pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
