A Nagy-kő fenséges homlokzata
Az Északi-középhegység területén, a Mátra és a Bükk hegységektől északra, a magyar–szlovák államhatár által kettéosztva egy nagy kiterjedésű homokkővidék helyezkedik el, amelynek legterjedelmesebb és legmagasabb magyarországi tagja a Vajdavár-hegység. A Tarna és a Hangony-patak között elterülő dombvidéki tájra többféle elnevezés használatos (pl. Ózd–Pétervásárai-dombság, Gömör–Hevesi-dombság, Heves–Borsodi-dombság), amelyek nem minden esetben fedik teljesen egymást. A döntően miocén kori homokkövekből álló, földtudományi és tájképi értékekben rendkívül gazdag terület talán legjobban ismert (geo)turisztikai látnivalója a Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz települések határában emelkedő Nagy-kő. Írásunkban ezzel a „homokkőóriással” foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben magasodik a 392 m magas Nagy-kő, melynek csúcsára tanösvény is vezet a fent megnevezett két településről. A környező völgyek fölé méltóságteljesen magasodó orom kőzetanyaga a Pétervásárai Homokkő Formáció, amelynek kavicsos, homokos anyaga a 23–19 millió évvel ezelőtt (miocén kor eleje) itt hullámzó Paratethys sekélytengeri–partmenti övezetében rakódott le. A törmelékes üledékes képződmények a kőzetté válási (diagenetikus) folyamatok hatására homokkővé alakultak, amely kőzettesteket később a szerkezeti erők tördelték össze, s emelték a magasba, döntően az utóbbi pár millió évben. Egy ilyen törésvonal mentén kiemelkedett, s északias irányban kibillent homokkő-sasbérc a Nagy-kő is. A merész, kb. 60–80 m magas sziklafalat tanulmányozva szabályos sorokba rendeződött „cipókra” lehetünk figyelmesek, amelyek helyenként összeérnek, szinte folyamatos rétegeket alkotva. De vajon hogyan alakulhattak ki ezek az érdekes „homokkőszobrok”? A válaszért a homokos üledékek diagenetikus folyamataiba kell kicsit belepillantanunk!
A törmelékes üledékes összlet betemetődésével azonnal megindult annak kőzetté válása, vagy idegen kifejezéssel diagenezise. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák (pl. kagylóhéjak) karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bizonyos kitüntetett pontok körül, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált egységek. A „cipók” kialakulását a nép egykoron úgy magyarázta, hogy azok nem mások, mint a törökök megkövesedett ágyúgolyói.
Itt jegyeznénk meg, hogy a Nagy-kő kultúrtörténeti jelentőséggel is bír: csúcsa körül bronzkori földvár maradványai állanak, oldalában pedig ereszek (zárt szelvénnyel nem rendelkező „barlangok”) tátonganak (ezek közül több már megsemmisült).
A délies irányban szép kilátást adó csúcson fából épített pihenőhely és ismertetőtáblák várják a turistákat. A homokkőorom alatt igyunk egy jó pohár vizet a Kő-forrás kiváló vizéből is!
A Nagy-kő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
