Részlet a Bél-kövön található Szász-bérc feltárásáról
A földtani és szerkezetföldtani értelemben is rendkívül bonyolult Bükk hegység fő tömegét a karbon és a jura időszakok között (kb. 330–140 millió év) képződött, döntően üledékes kőzetek építik fel (gondoljunk csak a Bükk-fennsík karsztos mészkővilágára). A bükki rétegsorokban azonban szép számmal képviseltetik magukat különféle fokú metamorfózist (átalakulást) szenvedett kőzetek, valamint magmás képződmények is. Ezek a különféle korú és típusú kőzetek gyakran egymás közvetlen közelében is tanulmányozhatók, látványos természetes és mesterséges földtani feltárások formájában. Egy ilyen hely a Bükk nyugati peremén őrt álló Bél-kő is, amelyet sajnos a 20. századi kőbányászat erősen megtépázott. Hál’ istennek napjainkban már nem hangos robbantásoktól a hegy, s a terület a Bükki Nemzeti Park egyik féltve őrzött kincse. Írásunkban a Bél-kő „geo-látnivalóit” felfűző földtani tanösvény útvonala mellé szegődünk, s egy különleges földtani feltárás köveit bírjuk szóra. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bél-kő fő tömegét a középső- és késő-triász korú (kb. 240–225 millió éves) Bükkfennsíki Mészkő Formáció üledékes kőzetrétegei építik fel, amelyek annak idején a bányászat tárgyát is képezték. A sekélyvizű tengerrel borított peremes self (szakmai kifejezéssel karbonátplatform) különböző (ős)környezeteiben (pl. lagúna, zátony) lerakódott karbonátos kőzetösszlet a földtörténet későbbi szakaszaiban enyhe metamorfózist szenvedett, rétegei meggyűrődtek, függőlegesre állítódtak. Ezek a fehéres és szürkés színű mészkövek látszanak a cikkhez tartozó kép hátterében is. A kép előterében, a Szász-bérc útbevágásában viszont „rozsdás” színű kőzetek bukkannak elő, amelyet érdekes, kerekded formák jellemeznek. A kőzet nem más, mint a felszíni hatások miatt erősen elmállott bazalt, amely az előző sorokban bemutatott mészkőnél kb. 60–70 millió évvel fiatalabb. De vajon hogyan kerülhettek egymás mellé ily különböző típusú és korú kőzetek?
A mai Bükk területét hordozó lemeztöredék (az ún. Bükki-egység) térségét a földtörténeti jura időszakban egy táguló kis óceáni medence óceánközepi hátsága érte el. A felnyíló hasadékok mentén bázikus (azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú), bazaltos összetételű kőzetolvadék hatolt fel, amely mélytengeri agyagos képződményekbe nyomult bele vagy az óceán aljzatára folyt ki. A hideg és nagy hidrosztatikai nyomású víztömegbe kiáramló izzó, akár 1000–1200°C-os hőmérsékletű magma „hurkaszerű”, gömbölyded alakzatokban szilárdult meg, amelyet párnalávának vagy pillow-lávának hívunk. Ilyen és ehhez hasonló folyamat zajlik például napjainkban az Atlanti-óceán mélyén, az óceánközepi hátságok mentén is. A bazaltos párnalávák képződése a Bükk térségében kb. 165 millió évvel ezelőtt zajlott le. A lemeztektonikai folyamathoz kapcsolódó magmatizmus kőzetté vált „maradványai” (pl. gabbró, bazalt, wehrlit) kb. 1–3 km szélességben és kb. 9 km hosszúságban követhetők Szarvaskőtől a Bükk-fennsík alatti Kerek-hegy térségéig.
A Szász-bércen kibukkanó jura párnalávák és a Bél-kő triász mészkövei tehát láthatjuk, hogy nem egy időben és nem egy őskörnyezetben keletkeztek. Egymás mellé csak tektonikusan kerülhettek, törésvonalak mentén történő (döntően nyugat-keleti) elmozdulások során, a Bükk szerkezetföldtani értelemben vett kialakulása közben (ez döntően a kréta időszakban zajlott).
Az 5 km hosszú tanösvény állomásai közül írásunkban mindössze egyet mutattunk be, ezért javasoljuk a vezetőfüzet beszerzését és a teljes tanösvény végigjárását, hisz bőven van még „geo-látnivaló”!
A Szász-bérci feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
