A Szamosdebreceni-szakadék látképe

Írásunkban az Erdélyi-medence egy kevesek által ismert szegletébe látogatunk el, a Szamosmenti-hátság területére. Zsibó és Nagybánya között, a Szamos folyótól kőhajításnyira fekszik az a kicsiny románok lakta falu, Szamosdebrecen (Vădurele), melynek határában egy rendkívül látványos és egyedülálló földtani/felszínalaktani érték kereshető fel. Eredjünk hát ennek nyomába, kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Erdélyi-medencét több ezer méteres (helyenként 5000 m!) vastagságban a földtörténeti tercierben (harmadidőszakban: az eocéntől a pliocénig) képződött üledékes képződmények „bélelik ki”. A „legalsó”, legidősebb kőzetek az eocén földtörténeti kor elején (illetve még a kréta legvégén) képződtek, kb. 65–50 millió évvel ezelőtt. Ilyen az ún. Zsibói Formáció is, amely a képen is látható Szamosdebreceni-szakadék meredek falait alkotja. Ezek a tarka és vöröses színű rétegek azonban nem tengeri, hanem szárazföldi (kontinentális), alapvetően folyóvízi-tavi körülmények között rakódtak le. A különféle szemcseméretű (kavics, homok, kőzetliszt, agyag) törmelékes üledékek élénk színüket a bennük található vastartalmú ásványoknak (vas-oxidok/hidroxidok) köszönhetik. A látványosan rétegzett, tektonikusan kibillentett üledékes összletben ősmaradványok nem találhatók (mivel nem tengerben, hanem szárazföldön rakódott le), de a szakadék keleti felének fedő eocén tengeri rétegsora már bőven tartalmazza az egykori élővilág kővé vált maradványait (pl. csigák, kagylók, nummuliteszek).
A látványos eróziós formakincs a Szamosba nyugat felé siető (időszakos) vízfolyásnak és mellékvizeinek köszönhető, amely a tektonikusan lassan emelkedő, és „puha” kőzetekbe mintegy belefűrészelte magát. Az ágas-bogas eróziós völgyrendszer közötti lealacsonyodó hátakon földpiramisok, „indiánsátrakhoz” hasonló formák alakultak ki, melyek oldalait a lefolyó csapadékvíz és a tömegmozgások még napjainkban is alakítják.
A szakadék még ma is formálódik, de azt nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a most látható állapot mennyi idő alatt jöhetett létre (talán az elmúlt pár ezer, tízezer évben?). Egy dolog viszont biztos: a klímának és azzal összefüggésben a növényzettel való fedettségnek döntő szerepe volt abban, hogy az egyes időszakokban milyen gyorsan formálódott a terület. Gondoljunk csak arra, hogy melegebb, csapadékosabb klímán például a nagyobb hozamú és energiájú vízfolyás jobban tudta mélyíteni medrét, míg a hidegebb, szárazabb szakaszokban a felerősödő (fagy)aprózódás miatt inkább a völgyközi hátak lealacsonyodása volt a jellemző.
Érdekes jelenség figyelhető meg a szakadék felső, erdővel fedett részein: a szögben a felszínre kifutó rétegek felső pár tíz centiméteres szakasza minta „elvonszolódott” volna a lejtő irányába. Ezek a furcsa alakzatok arra engednek következtetni, hogy a lejtőn a talaj és a törmelék lassan kúszik lefelé a gravitáció hatására, amely a rétegek deformációját okozza.
A szakadék megközelítése tájékozódási ismereteket követel meg, míg bejárása „dzsungelháborúban” való jártasságot. Érdemes talán lombfakadás előtt felkeresni!
Hasonló jellegű “vörös erdélyi látnivalókról” szóló cikkeink itt és itt olvashatók!

A Szamosdebreceni-szakadék pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt