Kosztolác lignit-külfejtésének látképe
A szerb fővárostól Belgrádtól (történelmi magyar nevén Nándorfehérvártól) délkeletre 90 km-re, a Duna és a Morava folyó találkozásának közelében fekszik Kosztolác (Kostolac) városa. A szerbek lakta iparváros és térsége már az ősidők óta lakott hely, amit régészeti leletek és a településtől keletre fekvő Viminacium római település maradványai is bizonyítanak (Viminacium volt Moesia római tartomány egyik legjelentősebb városa). Kosztolác ma leginkább arról nevezetes, hogy innen származik Szerbia elektromosenergia-termelésének kb. 11%-a, hisz az itt bányászott lignitet hőerőművekben tüzelik el, elektromos áramot termelve. Írásunkban a várostól északkeletre található hatalmas lignit-külfejtéshez látogatunk el, ahol földtani megfigyeléseket teszünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A kőszén egy szilárd halmazállapotú, éghető, a földtörténeti múltban élt növények anyagából keletkezett szerves üledékes kőzet (kausztobiolit). Fosszilis energiahordozó, amely azt jelenti, hogy évmilliókkal ezelőtt képződött, s bányászatával egyre kevesebb lesz belőle, egyszer majd elfogy. Keletkezéséhez nagy tömegű növényi anyag kell (tengerparti vagy tavi mocsarak), amely betemetődik, s hosszú idő alatt növekvő nyomásnak/hőmérsékletnek van kitéve. A betemetődés miatt a növényi anyagok tömörödnek és olyan bonyolult bio-, majd geokémiai folyamatok játszódnak le bennük, amely során azok széntartalma egyre nagyobb lesz. A folyamat kezdetén tőzeg keletkezik, majd lignit, barna- és feketekőszén, végül antracit. Az eltemetett szénrétegek később mély- vagy külszíni művelésű bányászattal lesznek kinyerhetők azon kőzetek „fogságából” (azaz a meddőkből), amelyek nem tartalmaznak kőszenet. Kosztolác térségében a szénülés „csak” a lignit-állapotig jutott, ebből viszont van bőven, hisz évente 9–12 millió tonna kitermelése zajlik a bányászati területen.
A Kosztoláci-medence kőszenei a földtörténeti miocén kor végén (egyes kutatók szerint már a pliocénben) keletkeztek, az ún. pontuszi korszakban. Az egykori Pannon-tó kiédesedett „maradványtavainak” mocsaras tavi–delta–folyóvízi rendszereiben tenyészett az a nagy tömegű növényi anyag, amely elpusztulva, betemetődve, majd szénülve a lignittelepek alapanyagát szolgáltatta (az édesvízi környezetben keletkezett szénféleségeket limnikusnak nevezzük). Kosztolác térségében a szénképződés ötször ismétlődött, ahol a széntelepes rétegeket döntően homokos üledékek tagolják. Az 5–15°-al északnyugat felé dőlő széntelepes összletek közül a legalsó (a III. számú) a legvastagabb, közel 20 m. A Kosztolác környéki lignitek Szerbia egyik legjobb minőségű kőszeneinek számítanak, átlagos fűtőértékük 10–11 ezer kJ/kg között váltakozik. Elégetésük a kosztoláci hőerőművekben történik, de lakossági felhasználásra is árusítanak belőle.
A kosztoláci külfejtés környezete több földtani érdekességet is rejt a kőszéntelepes összleteken kívül. 2009-ben a lignitet fedő pleisztocén (jégkorszaki) rétegekben találták meg annak az óriási mammutnak a maradványait, amely kb. 1,5 millió évvel ezelőtt élhetett. Egy másik szakmai érdekesség a bányafalak tetejére települő jégkorszaki lösz (a kép jobb szélén látható is), amely szintén számtalan izgalmas földtani csemegét rejt. És akkor még nem is beszéltünk Viminacium római kori városának bemutatóhelyéről sem. Ezek későbbi írásaink témái lesznek!
A lignitbánya pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
