A Szent György-hegy “bazaltorgonái”

A Balatontól északra terül el a Tapolcai-medence, amelyből méltóságteljesen emelkednek ki a napjainkra már örök álmukat alvó bazaltvulkánok (pl. Badacsony, Gulács, Tóti-hegy, Csobánc). A tájkép egyik emblematikus tanúhegye a Szent György-hegy (415 m), amely nem csak sűrű turistaút-hálózatáról, kiváló borairól, míves kápolnáiról és présházairól ismeretes, hanem az egyedülálló földtudományi/geoturisztikai értékeiről is. Ezek közül ma a híres-neves bazaltorgonák (és egyben a Szent György-hegy) kialakulásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A mai Tapolcai-medence térségében a vulkáni működés fő időszaka a földtörténeti pliocén időszakra (kb. 4-3 millió évvel ezelőttre) esett. A földkéreg mélyreható törésvonalai mentén viszonylag gyorsan (akár néhány óra vagy nap) alacsony szilíciumdioxid-tartalmú (bázikus) kőzetolvadék nyomult a felszín felé (kb. 30–50 km mélységből), amely jelentős kitöréseket generált. A felnyomuló izzó magma és a víztartalmú kőzetek kölcsönhatása miatt a vulkáni működés heves robbanásos (idegen kifejezéssel freatomagmás) kitörésekkel kezdődött, amely eredményeként egy vulkáni törmelékekből álló tufagyűrű alakult ki az egykori Pannon-tóban lerakódott üledékekkel borított ősi felszínen. A heves robbanásos kitörést egy csendesebb szakasz követte, mely során a tufagyűrű belsejét bazaltos láva töltötte ki, egy lávatavat hozva létre. A vulkáni működés befejező „akkordját” néhány tanúhegyen (így a Szent György-hegyen is) salakkúpok felépülése jelentette. A Szent György-hegy térségében a vulkáni működés befejeződése után az erózió (pl. víz, szél, tömegmozgások) vette át a szerepet, amely „kifaragta” a „puhább” pannon üledékek „csapdájából” a kemény bazaltsapkával fedett hegyet (innen az id. Lóczy Lajos által kreált tanúhegy elnevezés is). Itt jegyeznénk meg, hogy fentebb leírt “működési sémával” jellemezhető vulkánokat maar-típusú tűzhányóknak nevezzük.
A helyi „népnyelv” által csak „bazaltorgonáknak” hívott vaskos oszlopok az egykori tufagyűrűben kihűlő lávató bazaltos kőzeteit képviselik. A tufagyűrűt már ne keressük, mert jobban erodálódó mivolta miatt az már lepusztult, bár foszlányai egyes helyeken még felfedezhetők. A meredek peremekkel határolt Szent György-hegy északkeleti oldalában lelhetők fel a legszebb, legtípusosabb bazaltoszlopok. De vajon hogyan alakulhattak ki ezek a pompás természeti csodák?
Az egykori lávató bazaltos kőzetolvadékát a hűlés miatti zsugorodás (térfogatcsökkenés) hatására sűrű repedéshálózat járta át. Ez a lávató felszíni, gyorsabban hűlő régiójában egymással közel párhuzamos, vízszintes orientációjú repedéseket jelentett, amely néhány cm/dm-es padokra „osztotta” fel a bazaltot. Az egykori lávató vastag belső „magja” viszont lassabban hűlt ki, s ebben már a hűtő felszínre (a légkörre) merőleges, közel függőleges repedések jöttek létre. A repedésekkel átjárt bazaltot a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) fagyváltozékony hidegebb szakaszaiban a fagyaprózódás „tördelte” tovább, hisz a megfagyó víz kb. 9%-os térfogatnövekedése kiváló kőzetrepesztő hatással bírt. A függőleges és vízszintes repedések tehát szép lassan tovább tágultak, amíg a bazaltplató pereméről azok „bazaltorgonák” formájában kőzetblokkokat el nem különítettek. A kb. 10–20 m magas és kb. 1,5–2 m átmérőjű oszlopok tehát forró kőzetolvadékból „születtek”, de a hideg fagy hatására formálódtak ki! Sajnos hiába a több millió éves kor, a bazaltoszlopok is pusztulnak: ennek ékes bizonyítékai a bazaltorgonák alatt felhalmozódó vastag törmeléklejtők (nem teljesen helyesen mondva kőtengerek), amelyek az oszlopok anyagából alakultak/alakulnak ki. A kőzetek aprózódását a hőingadozás okozta feszültségek, valamint bizonyos esetekben a növényi gyökerek feszítő hatásai is segítették. A törmeléklejtők napjainkban is tartó lassú mozgásáról tanúskodik, hogy azok felszínén nincs növényzet.
Természetesen nem csak a Szent György-hegyen találhatók bazaltoszlopok: a Badacsony, a Gulács, a Hegyes-tű (és még sorolhatnánk) is tartogat belőlük jó néhányat, hol vékonyabbat, hol vastagabbat (az oszlopok vastagsága amúgy a kihűlési idővel van összefüggésben).

A Szent György-hegyi „bazaltorgonák” pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt