Himbás olajkút Pusztaföldvár térségében
Békés megye nem bővelkedik hasznosítható, a felszínen is fellelhető ásványi nyersanyagokban, hacsak az agyagot, a homokot vagy az egyéb építőipari nyersanyagokat ide nem soroljuk. Nem így van ez viszont a felszíntől számított pár km-es mélységgel, ahol a különféle üledékek/üledékes kőzetek nagy mennyiségű folyadékot és gázt tárolnak. Járjunk utána a Viharsarok mélyének hasznosítható ásványi nyersanyagainak. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A szilárd kőzetburok (litoszféra) számtalan, különféle halmazállapotú hasznosítható ásványi nyersanyagot rejt, amelyek az emberiség számára nélkülözhetetlenek. Ezen nyersanyagok egyik legfontosabb csoportját összefoglaló néven, idegen kifejezéssel fluidumoknak nevezzük. A fluidumok leegyszerűsítve nem mások, mint a különféle kőzetek és üledékek pórusaiban (apró, mikroszkópikus méretű „likacsaiban”, repedéseiben, hasadékaiban) elhelyezkedő cseppfolyós és/vagy gáz (illetve gőz) halmazállapotú anyagok. A hétköznapi szóhasználatban a kőolajat és a földgázt (azaz a szénhidrogéneket), valamint a felszín alatti vizek különféle típusait (pl. termálvíz) soroljuk ide.
Az előzőekben említett fluidumok a felszín alatt több kilométeres mélységben helyezkednek el, döntően különféle üledékes tárolókőzetek csapdáiban, s természetes körülmények között általában nem kerülnek a felszínre. A mélyben elhelyezkedő fluidumtelepeket fel kell fedezni (pl. szeizmikus geofizikai mérések), le kell értük hatolni (mélyfúrás), ki kell őket termelni (olaj- és gázkutak), majd gyűjteni, kezelni, tárolni és szállítani kell, mielőtt felhasználnánk őket.
Az évtízmillió évekkel ezelőtti tengerek élővilágának (pl. algák) szervesanyagából kialakult kőolaj és földgáz Békés megyében (pl. Kardoskút térségében) 2 km-es átlagmélységben helyezkednek el, amelyeket különféle kutakon keresztül termelnek ki. Mivel az évtizedek óta termelt telepekben a rétegnyomás már erősen lecsökkent, a mélyben elhelyezkedő kőolaj önerőből már nem tud a felszínre emelkedni. Ennek műszaki megoldására a segédgázas és a mélyszivattyús kutak állnak rendelkezésre.
A képen egy ún. himbás rudazatos mélyszivattyús termelőberendezés látható, amelyet röviden csak himbának vagy himbás kútnak nevezünk. Ezen termelési módnál a külszínen található hajtómotor tengelyének forgómozgását a szintén a külszínen található mozgásátalakító gép, a himba alakítja át alternáló lengőmozgássá, ezt pedig a rudazat közvetíti a kútban lévő mélyszivattyúhoz. A megfelelő löketszámmal és lökethosszal „bólogató” berendezés termelőcsövében egy szelepekkel ellátott szivattyú mozog, amely a kőolaj felszínre emelését végzi. A kitermelt kőolaj a felszínen a folyóvezetéken át érkezik meg a gyűjtőállomásra, ahol különféle feladatok várnak még rá. Ilyen például a víz és a gáz leszeparálása, illetve az emulzióbontás, azaz a kötött víz eltávolítása a kőolajból.
Békés megye földjének mélyén természetesen földgáz és termálvíz is található nagyobb mennyiségben. A terület magas geotermikus gradiense miatt kb. 2000 m-es mélységben már nagy hőmérsékletű (pl. 70-80°C) termálvizekre számíthatunk, amelyek felhasználása igen sokrétű lehet. A balneológiai célok (termálfürdők, gyógyturizmus) mellett az épületek fűtése, melegvíz ellátása is megoldható e magas hőmérsékletű fluidumokkal.
Számos kutató és szakember egyetért abban, hogy a 21. század még a szénhidrogének és az édesvíz évszázada lesz: egyelőre még a kőolaj desztillációjával nyert üzemanyagok lesznek gépeink fő mozgatói, a földgáz elsődleges fűtési szerepe megmarad, valamint az édesvíz válhat az egyik legfontosabb ásványi nyersanyaggá, melyek létén (vagy hiányán) országok, régiók jövője, s megmaradása múlhat.
Hasonló fluidumos témákban itt és itt olvashat még!
A képen látható olajkút hozzávetőleges helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
