A Szilvás-kő oldalában található szénkibukkanás
Hazánk egyik északi kistája a Salgótarján városától keletre elterülő Medves-vidék. A változatos földtani felépítésű területen nem csak a bazalt ipari méretű bányászata kezdődött el a 19. század második felétől, hanem a barnakőszéné is. Az első szénbányák az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után nyíltak, amelyek több mint 100 éven át termelték a szenet, átalakítva és megváltoztatva a terület természeti, gazdasági és társadalmi viszonyait is. Írásunkban a számtalan szénbányászati emlék közül a Szilvás-kő oldalában található kis szénkibukkanást mutatjuk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A csatolt fotón (méretarány: egy geológuskalapács) egy kis kőzetkibukkanást láthatunk a növényzet és a talaj takarása alól, amelynek azért örülünk, mert rendkívül fontos információkat hordoz a terület kialakulásával/földtani fejlődéstörténetével kapcsolatban.
Tektonikusan nem zavart rétegsor esetében (a geológia egyik ősi alaptörvénye szerint) lefelé haladva egyre idősebb kőzeteket találunk. Így van ez a Rónabánya (Salgótarján) mellett emelkedő Szilvás-kő hármas bazaltkúpjának északi oldalában is, ahol a fotó készült. A kép alján egy sárgásbarna, vastagabb pad látható, amelyre egy „puhább”, morzsalékosabb, vöröses-szürkés, feljebb fekete színű horizont települ. Vajon miről mesélnek ezek a kövek?
A lenti keményebb kőzetpad egy alsó-miocén korú (kb. 20–19 millió éves) riolittufa (hivatalos nevén: Gyulakeszi Riolittufa Formáció; bányászati szakzsargonban: „fejírkő”), amely robbanásos eredetű vulkáni törmelékként fedte be az egykori tájat (tehát ez nem más, mint különféle szemcseméretű vulkáni hamu kőzetté vált produktuma). Erre települ a feltárás felső részében látható üledékes horizont, amely már édesvízi mocsári (limnikus) körülmények között rakódott le. Ez nem más, mint a riolittufánál fiatalabb Salgótarjáni Barnakőszén Formáció, amelyet több mint egy évszázadig fejtettek a Salgótarján környéki kőszénmedencében (és természetesen a Szilvás-kő térségében is). Tehát a látottakat ősföldrajzi vonatkozásban úgy kell értelmezni, hogy egy intenzív vulkánkitörés után egy mocsári-lápi környezet jött létre, ahol az elpusztult és betemetődő növényi anyagból később barnakőszén alakult ki. Természetesen ez nem egyik napról a másikra zajlott: a képen látott képződmények között évmilliós korkülönbség is lehet! Láthatjuk tehát, hogy egy kis „zsebkendőnyi” kibukkanás hogyan mesélhet évmilliók történéseiről, ha megszólaltatjuk annak köveit!
Itt jegyeznénk meg, hogy az itt kibukkanó szénrétegecske (fűtőérték szempontjából) már sok mindenre nem jó, hisz a felszíni körülmények között szerves anyaga kiégett, feloxidálódott. Ezt a széntípust az egykori bányászok „bagós szénnek” nevezték, mivel ez már bagóra sem volt jó! A Medves-vidéken amúgy a szénképződés háromszor ismétlődött meg a miocénben: a felülről számozott telepek közül a felső I–II. telep tengerparti körülmények között halmozódott fel, míg az alsó, III. telep édesvízi mocsári környezetben. A telepek közül a Medves-vidéken a III. található csak meg, mert a másik kettő a területet ért erózió miatt lepusztulhatott.
A Szilvás-kő egy másik érdekes geoturisztikai attrakciójáról itt olvashat!
A szenes kibukkanás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
