A Szelim-lyuk vastagpados mészkőrétegei
A Dunántúli-középhegység területén jelentős felszíni elterjedésben jelenik meg a késő-triászban (kb. 210–200 millió éve) képződött Dachsteini Mészkő Formáció. Fehéren „világító” vastagpados képződményei előbukkannak például a Bakonyban, a Vértesben, a Gerecsében, a Budai-hegységben, a Pilisben, de még a Cserhát nyugati felében, a Naszály térségében is. De vajon milyen ősföldrajzi környezetben keletkezett a „németes elnevezésű” formáció? Mit jelent a vastagpadosság? Erre keressük a válaszokat a következő írásunkban. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az előbb említett hegységek mai területeit hordozó lemeztöredék (az ún. Dunántúli-középhegységi-egység) a földtörténeti mezozooikum (középidő) triász időszakában a Tethys elnevezésű ősi óceán nyugati, trópusi sekélytengerekkel borított selfjeinek térségében helyezkedett el (természetesen nem a mai helyén, hanem több ezer kilométerre mai pozíciójától). Hosszú idő alatt a 200 méternél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott fel, amelyből később a diagenetikus (kőzetté válási) folyamatok hatására kalapálható, kemény kőzetek jöttek létre. Csillagászati, klimatikus és tektonikus okok hatására a tengerszint periodikus ingadozásai miatt az egykori hatalmas tengerparti síkságokon, a különböző vízmélységekben a karbonátos üledékek többféle típusai rakódtak le a rétegsorokban, amelyet Lofer-ciklusoknak nevezünk. A Dachsteini Mészkő elnevezése az Alpokból származik (Északi-Mészkőalpok), hisz a földtörténet korábbi fázisaiban a mai Dunántúli-középhegység területe az Alpokkal egy ősföldrajzi környezetben helyezkedett el, s fejlődött.
A nagy vastagságú (akár 1000 m is!) karbonátos kőzetösszletet a földtörténet későbbi szakaszaiban különféle deformációk érték (pl. törések menti elmozdulások; gyűrődések), amelyek a Dunántúli-középhegység kiemelt rögeiben, bezökkent medencéiben és árkaiban köszönnek vissza. A Dachsteini Mészkő egyik terepen megfigyelhető jellegzetessége az ún. vastagpadosság. Ez azt jelenti, hogy egy kőzettestet távolabbról szemlélve kb. 1 méteres vastagságú horizontális (vízszintes) síkok mentén a mészkő nagyobb egységekre, azaz padokra tagolódik. A padok nem kőzetrétegtani (litosztratigráfiai) egységek (mint például a rétegek), hanem a terepi geológusok egyik „módszere” a homogénnek tűnő üledékes kőzetsorozatok tagolására, leírására. A padok határai az üledékképződés során fellépő rövidebb-hosszabb különféle eseményeket jelentik, amelyek lehetnek az üledékképződésben bekövetkező anyagi változások (pl. az üledék típusának megváltozása), üledékképződési szünetek vagy eróziós felszínek, illetve ezek kombinációja. Ezekkel egy korábbi írásunkban foglalkoztunk részletesebben!
A képen a Tatabánya feletti Szelim-lyuk vastagpados Dachsteini Mészkőből álló rétegei láthatók, amelyek teljes mértékben kimerítik a vastagpadosság fogalmát. Jellemző ősmaradványai a Megalodus kagylónemzetség maradványai, amelyek kőbelei, szív alakú átmetszetei tömegesen fordulnak elő a késő-triász mészkőben.
A Szelim-lyuk pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
