Az Ablakos-kő-völgy “ördögbordája”

A Bükk-fennsík északi pereme alatt, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén húzódik a vadregényes, csak engedéllyel látogatható, fokozottan védett Ablakos-kő-völgy. A földrajzi értelemben vett Északi-Bükk kistáj területén a földtörténeti óidő (paleozóikum) karbon időszakától találunk különféle üledékes (pl. mészkő, homokkő, márga) és metamorf (pl. agyagpala, aleurolitpala) kőzeteket, a legfiatalabbak pedig már középidei (mezozoos), döntően triász időszaki mészkövek és dolomitok. Eredjünk hát az Ablakos-kő-völgy mélyére, ahol vad sziklaleszakadások, ún. „ördögbordák” nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Bükk északi részén egy hatalmas antiklinális („rétegboltozat”) szerkezet tárul fel, melynek déli szárnyán, dél felé haladva egyre fiatalabb képződmények bukkannak elő. Nagyvisnyóból a Nagy-völgyi-patak vizét követve először a karbon korú Szilvásváradi Formáció agyag- és aleurolitpalái kísérik utunkat, amelyeket régen tetőfedő palaként hasznosítottak (innen a „zsindelypala” elnevezés is). Az Ablakos-kő-völgybe érkezve harántoljuk a karbon Mályinka Formáció (homokos agyagpala), majd a perm korú Szentléleki Formáció (evaporit, tarka homokkő) és Nagyvisnyói Mészkő Formáció (fekete mészkő) képződményeit. A völgy felső harmadához érkezve az összeszűkül, s hatalmas, függőlegesre állított kőzetrétegek állják utunkat: az Ablakos-kőhöz érkeztünk.
A névadó, a képen is látható Ablakos-kő nem más, mint egy hatalmas „ördögborda”, vagyis szakmai kifejezéssel rétegborda. A valamikor (jelen esetben kb. 250 millió évvel ezelőtt, a triász időszak elején) vízszintesen lerakódott tengeri mészkőrétegeket később a tektonikai (szerkezeti) erők függőlegesre állították, s a magasba emelték. A geológia egyik ősi alaptörvénye, hogy eredetileg minden üledékes kőzet vízszintesen rakódik le, s csak a későbbi szerkezeti mozgások hatására billen ki. A Bükk szerkezetfejlődésének egyik legmozgalmasabb időszaka a kréta volt, amikor is a hegység korábban lerakódott kőzetei több fázisban meggyűrődtek, felpikkelyeződtek. Ekkor alakult ki az ún. Észak-Bükki-antiklinális is, melynek területén éppen járunk.
A kemény mészköves rétegbordát környezetének jobban pusztuló, alapvetően márgás kőzeteinek „fogságából” a külső erők preparálták ki az elmúlt pár millió évben. A merész sziklatorony „kifaragásában” a völgyben a réteglapoknak merőlegesen nekifutó vízfolyásnak is fontos szerepe volt. Az Ablakos-kő anyaga kemény, jól rétegzett (helyenként lemezes), ooidos mészkő, amely hivatalos elnevezése a Gerennavári Mészkő Formáció.
A szikla névadói, a kis „kőablakok” az összetörtebb kőzetek kipergésével, vagy egykori kis barlangjáratok felszakadásával alakulhattak ki.
Az Ablakos-kő-völgye csak engedéllyel látogatható, de ilyenkor se feledjük el a „mindent a szemnek, semmit a geológus kalapácsnak elv” érvényesülését.

Az Ablakos-kő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt