A Bükk-fennsík déli pereme a Tar-kőről

A Bükk-fennsíkot délről az ún. „bükki kövek” (pl. Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) határolják, amelyek fehéren vakító meredek leszakadásai mintegy uralják a tájat, már messziről felismerhetővé téve a fennsík peremét. A szigorúan védett barlangokkal (pl. Tar-kői-kőfülke) és felszíni karsztos formákkal (pl. karrokkal vagy más néven „ördögszántásokkal”) tarkított vad sziklakolosszusok kialakulása sokáig vitatott volt a szakemberek körében. Furcsa megállapításnak tűnhet, hogy a fennsíki „kövek” alatt azok anyagánál jóval fiatalabb kőzetek helyezkednek el. De hogyan is lehetséges ez? Az ok a Bükk bonyolult szerkezeti felépítésében keresendő. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A fent megnevezett „bükki kövek” a Bükk-fennsík (amely hazánk legnagyobb átlagmagasságú területe; 600–950 m) déli határának ún. perem-bércei, avagy „határkövei”. A fennsík felől szemlélve „jellegtelen” kiemelkedéseknek tűnő bércek külső oldala viszont nem ezt a képet mutatja: itt a lejtők meredekek, helyenként függőlegesek, vagy túlhajlók, vadak és sziklásak. Az ok elsőként is a földtani felépítésben keresendő: a „kövek” anyaga a triász időszak középső és kései szakaszában (kb. 239–225 millió éve) keletkezett ún. Bükkfennsíki Mészkő Formáció, melynek eredetileg vízszintesen lerakódott rétegei itt függőlegesen állanak. Anyaga az egykori ősi üledékgyűjtő, a Tethys zátonyokkal tagolt sekélytengeri lagúnáiban rakódott le, egy óriási karbonátplatformon (azaz peremes selfen). A jól karsztosodó mészkövek az alattuk fekvő agyagpalákra támaszkodnak (Lökvölgyi Formáció), amelyek már mélytengeri környezetben rakódtak le a középső- és késő-jura időszakban (kb. 157–154 millió éve). Azért lehetséges, hogy a „bükki kövek” triász mészkövei alatt jóval, mintegy 80 millió évvel fiatalabb képződmények találhatók, mert a Bükköt kialakító kréta időszaki szerkezeti mozgások egy bonyolult, gyűrt, takarós szerkezetű hegységet hoztak létre. Az átbuktatott, „feje tetejére” állított rétegsorok miatt lehetséges az, hogy a jura pala az idősebb triász mészkő alatt található. A könnyen málló, aprózódó palás rétegsorok mintegy kiperegnek a mészkövek alól, amelyek alátámasztásukat vesztve omlanak le a mélybe. Tehát láthatjuk, hogy a „kövek” világosszürke-fehér „homlokai”, merész leszakadásai egyrészt kőzettani okok miatt jöttek létre, eltérő típusú, településű és mállási sebességű kőzettestek határán.
A kőzettani mellett szerkezeti okok is szerepet játszottak a sziklamonstrumok kialakulásában, ugyanis a pikkelyeződések feltolódási vonalainak határai szintén egybe esnek a Bükk-fennsík déli peremének „köveivel”. Ezt számos helyen egy dörzsbreccsa elnevezésű kőzet igazolja, amely egymásnak feszülő, és egymáson elcsúszó kőzettestek érintkezési zónájában alakul ki. Ezért az elmúlt időszak kutatásai alapján kijelenthetjük, hogy a Bükk-fennsík peremét kőzetminőséghez igazodva, válogató lepusztítás (azaz szelektív denudáció) által kiformált szerkezeti lépcsőnek lehet tekinteni.
A Bükk-fennsík peremének „őrei” pazar kilátással, látványos felszíni és felszín alatti karsztos formakinccsel, „őserdőkkel”, barlangszállással (Cserepes-kő) és egy hatalmas kőbánya látványával (Bél-kő) ajándékozzák meg az arra járót, pl. az Országos Kéktúra vándorát.

A Tar-kő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt