A Csurgó édesvízi mészkő felépítménye

Ezen írásunkban a Kelet-Mecsek vadregényes és egyben romantikus völgyébe, a Hidasi-völgybe látogatunk el. A Komlóhoz tartozó Zobákpuszta közelében található Hidasi-völgy egyike azoknak a mecseki kelet-nyugat, északkelet-délnyugat irányú völgyeknek (pl. Vár-völgy, Síngödör-völgy), amelyekben látványos földtudományi értékek rejtőzködnek. Egy ilyen „geo-látnivaló” a zobákpusztai országúttól kb. 1 km-re, a Hidasi-völgyben fellelhető Csurgó-forrás és környezete is, amely a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala mentén helyezkedik el. A Csurgó-forrásnál egy olyan földtani folyamatot tanulmányozhatunk, amely a szemünk előtt zajlik. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Hidasi-völgy térségében a jura és a kréta időszak mélyebb tengereiben lerakódott, döntően karbonátos (pl. tűzköves mészkövek), alárendelten törmelékes üledékes (pl. márga) kőzetek fordulnak elő. A kalcium-karbonátból (ásványtanilag főleg kalcitból) álló kőzetek repedésrendszerében hatalmas mennyiségű karsztvíz tárolódik, amely a forrásszájakon át csapolódik meg, időszakos és állandó vizű karsztforrások formájában. A kőzetek „fogságában” akár több ezer-tízezer évet is elidőző, enyhén szénsavas felszín alatti vizek jelentős mennyiségű meszet oldanak magukba áramlásuk során.
Az oldott mészanyaggal (kalcium-hidrokarbonáttal) túltelített karsztvizek „a hegy gyomrából” forrásként való kilépésükkor eltérő nyomású és hőmérsékletű környezetbe kerülnek, azaz normál légköri viszonyok közé. Az oldatban addig egyensúlyban lévő geokémiai-rendszer felborul azáltal, hogy a szén-dioxid elillan belőle. A szén-dioxid elvonását segítik a vízzel nagy felületen érintkező növények (pl. mohák, zuzmók), amelyek élettevékenységük során (pl. légzés) szén-dioxidot használnak fel. Erre kiváló példa a képen látható Csurgó is, ahol a forrásvízből a szilárd kalcium-karbonát kiválása a szemünk előtt zajlik. A frissen kiváló mészanyag bekérgezi az útjába kerülő tárgyakat, amely hatására később egy porózus, likacsos kőzet keletkezik, a forrásmészkő (édesvízi mészkő) vagy idegen kifejezéssel travertínó.
A Csurgó mesébe illő „travertínó-függönyét” a Hidasi-völgyben lévő patak egyik (időszakos) mellékvölgyi vízfolyása alakította ki, amely a Csurgónál kb. 6 m-es szintkülönbséggel ereszkedik alá, s terül szét „esőfüggönyként” a mohákkal borított édesvízimészkő-testen. Az oldott mészanyag kiválást elősegíti a travertínó legtetején áramló víztest „összelapulása”, valamint a hirtelen nagy felületen való „szétporladása” is, amely tényezők fokozzák a szén-dioxid oldatból való kilépését.
A Mecsek völgyeiben a forrásmészkő képződése már a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) végén elkezdődött (kb. 20-15 ezer éve), s még napjainkban is tart, pl. a szóban forgó Hidasi-völgyben is. Szép forrásmészkő-kiválásokat tanulmányozhatunk még a Melegmányi- és az Óbányai-völgyben, de ebben a kőzetben jött létre a pécsi Tettyei-mésztufabarlang is.

A Csurgó pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt