Falrészlet az ecseri templomromból

Szarvas és Szentes városok között, a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény elnevezésű védett pusztájában utazva, az országúttól nem messze téglából álló romokra lehetünk figyelmesek. A Csongrádi-sík és a Körösszög kistájak határán, a Veker-ér térségében járunk: itt terület el a középkorban Ecser település és temploma, amelyekből mára már csak téglaromok maradtak meg. Járjunk most az ősi templom és építőköveinek nyomába! Kalandra fel, irány a kövek világa!
Ecser falucskát 1138-ban említik először oklevelek („Ecer” alakban), de a közel 100 évre rá bekövetkező tatárjárás idején már teljesen elpusztult. A később újra benépesült település templomának és híveinek lelki gondozását egy ideig a ferences szerzetesek látták el. Ecsert 1566-ban érte az újabb csapás, amikor is a Gyula felé vonuló török csapatok dúlták fel. A vissza-visszatérő lakosság és a település a tizenöt éves háború alatt (1591-1606) pusztult el véglegesen.
A 13. század második felében román stílusban felépült templom falait tanulmányozva döntően kétféle építőanyagra lehetünk figyelmesek: a téglára és a darázskőre. A tégla alapanyaga (az ún. téglaföld) bőségesen rendelkezésre állt a környéken, hisz a döntően folyóvízi üledékekkel fedett térszínen az vályogos-agyagos üledékek „tálcán kínálták” magukat. Az agyag kibányászása, formázása, szárítása és pihentetése után téglaégetésre szakosodott mesterek végezték a munkafolyamatot, melynek során elkészültek (az ún. tábori- vagy boksaégetőkben) a templom alapanyagául szolgáló mesterséges építőanyagok.
A képen is látható sárgás színű, likacsos kőzet nem más, mint a Nagyalföld évszázadok óta használt és közkedvelt szilárd építőköve, a réti- vagy tavi mészkő (népies elnevezéssel darázskő). Ennek az édesvízi karbonátos képződménynek a kialakulása a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) legvégén (kb. 13 ezer évvel ezelőtt) kezdődött el a homokbuckák közötti sekély, szikes tavakban, s pár ezer évvel ezelőtt fejeződött be (de bizonyos helyeken még napjainkban is tart). A felszín alatt kb. 80-120 cm mélyen fekvő kemény kőzetet külön erre szakosodott mesterek keresték meg, s bányászták ki.
A darázskő az egykori Ecser település környezetében nem fordult elő, legközelebb a Kiskunság vidékén volt jellemző, ahonnan valószínűleg származik is. A vasoxid-ásványok által sárgásra színezett édesvízi tavi karbonátok azért likacsosak (innen a darázskő elnevezés is), mert az egykori tavakban élt növények szerves maradványai (pl. szár) elbomlottak az őket “csapdába záró” darázskövek szövetéből. A szakemberek szerint a vegyes falazási technika (tégla és terméskő) a román stílus építészetére volt jellemző.
A réti mészkő alapszelvényének számító feltárás Csólyospálos település határában kereshető fel.

A templomrom pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt