A somoskői “bazaltzuhatag” látképe

Jelen írásunkban a Somoskő határában emelkedő, középkori erősséggel „koronázott” Várhegy oldalába látogatunk el, ahol egy országos (sőt európai) szinten is egyedülálló földtudományi/geoturisztikai érték kereshető fel (amely egyben a Novohrad–Nógrád Geopark jelképe is). Kalandra fel, irány a kövek világa!
Salgótarján szűkebb-tágabb környezetében (az ún. Nógrád-Gömöri bazaltvidéken) a bazaltos jellegű vulkanizmus a miocén legvégén indult, s a pliocénen át egészen a pleisztocénig tartott (természetesen nem folyamatosan). A hat fázisban lezajlott vulkáni tevékenység kb. 8 millió éve kezdődött (a mai szlovákiai területeken, a Cseres-hegység területén), s kisebb-nagyobb megszakításokkal pár százezer évvel ezelőtt ért véget. Ezen hosszú időszak alatt tufagyűrűkkel szegélyezett lávatavak, lávaárak és lávatakarók jöttek létre, amelyek későbbi lepusztulásával rendkívül változatos formakincs alakult ki. A kiváló műszaki/kőzetfizikai paraméterekkel megáldott bazaltok évszázadok óta a bányászat tárgyát képezték.
A Somos-kő egy kb. 4 millió évvel ezelőtt működött maar-típusú vulkáni felépítmény lepusztult maradványa, amelyből annak csak az egykori kráter alatti, kürtőbe dermedt bazaltos anyaga maradt meg a 21. századi geoturista számára (kürtőkitöltés=neck). A hegyet alkotó bazalt kedvező tulajdonságai miatt alkalmas volt a középkorban a vár felépítésére is, ezért a kőzeteket közvetlenül a Várhegy anyagából bányászták ki. Az egykori kis kőfejtő „sebhelye” a hegy északkeleti oldalában lelhető fel, méghozzá nem is akármilyen formában!
A vár 13. századi építői nem is sejtették, hogy a kőzetanyag megbontásával feltárják egy ősi vulkán kürtőjének bazaltos kitöltését. A hűlési zsugorodás miatt öt- és hatszögű oszloposságot felvett, karcsú (15-20 cm-es vastagságú) bazaltorgonák 9 m magas látványát csak fokozza azok hajlott mivolta (40 m-es félköríves hosszúság), amely miatt a képződmény egyedülálló a maga nemében. Alapszabály, hogy egy magmás testben a hűtő felületre mindig merőlegesen alakul ki az oszloposság. Ennek tükrében könnyen beláthatjuk, hogy az egykori hűtő felületnek (azaz a kürtő falának) is enyhén íveltnek kellett lennie. Ezzel szemben a Várhegy nyugati oldalában vízszintesen elhelyezkedő oszlopokat tanulmányozhatunk, amelyek a kürtőfal és a környező miocén homokkövek egykori függőleges érintkezéséről tanúskodnak.
A „bazaltzuhatagtól” nem messze egy bazaltoszlop-töredékekből álló hatalmas törmeléklejtő (vagy általánosabban használt nevén kőtenger) kereshető fel, amely a földtörténeti pleisztocén (jégkorszak) hideg periódusainak fagyváltozékony szakaszaiban alakult ki, a fagyaprózódás által. A növényzet nélküli „kőtenger” csupasz felszíne arról tanúskodik, hogy az ma is mozgásban van, hisz a növényzet emiatt nem tud megtelepedni rajta.
A Somos-kőt és térségét (amely már szlovák oldalon van!), a magyar és a szlovák oldalról is könnyedén megközelíthetjük, amely útvonalak mentén ismertetőtáblák segítik tudásunk elmélyítését.

A „bazaltzuhatag” pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt