A Kopasz-Detunáta őszi színekben

Az Erdélyi-szigethegység „szívében”, a románok lakta Mócföldön két markáns vulkáni felépítmény magasodik a kaszálókkal meg-megszakított zöldellő erdők fölé. A legendákkal átszőtt, misztikus Detunáták turisták ezreit vonzzák, nem véletlenül, hisz földtudományi (azaz földtani, felszínalaktani, víztani/vízföldtani és talajtani) értékekben bővelkedi az Erdélyi-érchegység eme területe. Írásunkban a két (a Kopasz- és az Erdős-) Detunáta közül a jobban ismert és járt Kopasz-Detunátát mutatjuk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Erdélyi-érchegységet egy hosszan tartó és szünetekkel tarkított vulkáni működés hozta létre, amely kb. 15 millió éve kezdődött, és kb. 7 millió évvel ezelőtt ért véget. A vulkáni tevékenység meglehetősen összetett volt, melynek során döntően andezites jellegű kitöréstermékek kerületek a felszínre, hol robbanások, hol pedig lávafolyások formájában. A vulkanizmus befejeződése előtt már csak szórványosan működtek tűzhányók, a magma jellege pedig a bazaltos (=bázikus, azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú) összetétel felé tolódott el. A mélybeli olvadékképződést és a felszíni hasadékok kialakulását az Erdélyi-szigethegységet hordozó lemeztöredék forgó, rotáló mozgásával hozzák kapcsolatba a szakemberek.
Az azóta eltelt évmilliók eróziójának köszönhetően a korábbi vulkáni felépítményeknek mára már csak a roncsaik lelhetők fel. Az előbb leírt földtani folyamatokat komoly ércesedés is kísérte, amely a területet az ókor óta a Kárpát-medence egyik legfontosabb bányavidékévé tette (pl. Verespatak aranybányái).
Az érchegységi vulkanizmus befejező „akkordjára” kiváló példa az Abrudbánya irányából megközelíthető, Bucsony falucska fölé magasodó Kopasz-Detunáta is, amely egy kb. 8-7 millió éve működő vulkáni felépítmény kürtőkitöltésének maradványa. Az ún. bazaltos andezitből álló, természetvédelmi oltalmat élvező merész hegycsúcs oszlopos elválású, helyenként egymásra merőleges vulkanikus kőzetekből épül fel. Az egykori kürtő bonyolult morfológiáját tükröző “oszlopos rendszer” az izzó magma hűlése miatti “zsugorodási feszültségek” hatására alakult ki. Alapszabály a kihűlő magma/láva esetében, hogy az oszloposság mindig a hűtő felületre merőlegesen alakul ki!
A fagyaprózódás hatására (amely a jégkorszakok hideg, ún. glaciális szakaszaiban volt a legintenzívebb) saját törmelékébe “temetkező” Detunáta a helyi népnyelv szerint kővé vált óriások maradványa. Ha ezt nem is tudjuk biztosan, de azt igen, hogy a csúcsról csodálatos körpanorámában lehet részünk (pl. ellátni egészen a Verespatak környéki ércbányákig). Érdekességként jegyeznénk meg, hogy a hegy neve a “mennydörgés, villámlás” román szóból származik, hisz az időnként leomló kőzetoszlopok ily hangot hallatnak.
A Detunáta környéke a fent leírtakon kívül tartogat még hideg vizű forrást, és olyan leomlott sziklák közötti mikroklimatikus „zugokat” is, ahonnan még nyáron is jég szedhető ki.

A Kopasz-Detunáta pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt