A Nagy-Bersek-hegy látképe
A Gerecse északi részén, Lábatlan település szomszédságában hatalmas tájseb állítja meg az arra utazók tekintetét. Az egykori cementgyárat kiszolgáló bányában napjainkban már nem folyik termelés, a külfejtés üledékes rétegei az ősmaradványgyűjtők paradicsomának számítanak. Látogassunk hát el a Nagy-Bersek-hegyre, s szólaltassuk meg annak mesélő köveit. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A mai Dunántúli-középhegység gerecsei területét hordozó lemeztöredék-rész a kréta időszak elején (kb. 145-130 millió éve) olyan ősföldrajzi (paleogeográfiai) környezetben helyezkedett el, ahol különféle szemcseméretű törmelékes (idegen kifejezéssel sziliciklasztos) üledékek rakódtak le. A mélyebb, nyíltvízi medencében kezdetben finomszemű agyagos, majd egyre durvább homokos-kavicsos képződmények ülepedtek le, utóbbiak már egy tenger alatti lejtőn, s annak környezetében. A lerakódott laza üledékek az idők folyamán kőzetté váltak (azaz diagenizálódtak), s márga, homokkő, valamint konglomerátum alakult ki belőlük. A területen végzett földtani kutatások azt feltételezik, hogy a vastag törmelékes üledékes összlet egy bezáródó, feltöltődő óceáni ágban rakódott le, amelyet többek között különféle ásványtani vizsgálatok is igazolnak.
A bányászat által megbontott Nagy-Bersek-hegyen a Berseki Márga (vagy régebbi nevein: „aptychuszos márga”, „neokom márga”) és a rátelepülő Lábatlani Homokkő kréta időszaki rétegsora bukkan elő nagy vastagságban, látványos formában, amely a cementgyártás alapanyaga is volt. A márga alsó, szürke színű, egyveretű része ősmaradványokban szegény, nem úgy, mint a felette elhelyezkedő vörösestarka szakasz, amely rendkívüli módon fosszília-gazdag: ammoniteszek, belemniteszek, kagylók, tengeri sünök, korallok, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A valódi fosszíliákon kívül nyomfosszíliák (pl. táplálkozás-nyomok) is szép számmal felfedezhetők a márgák réteglapjain. Nem véletlen, hogy az engedéllyel látogatható bánya a „kövületvadászok Mekkája”! Na de miért is „aptychuszos márga” a régies elnevezése?
A márgában (ami egy átmeneti kőzet az agyag és a mészkő között) található, kis kagylóra emlékeztető aptychusz az egykoron élt ammoniteszek szájfedő és/vagy rágószerve lehetett, amely fosszilizálódott, az élőlény többi része viszont nem. Ez azért lehetséges, mert az aragonitból álló ammonitesz kémiailag kevésbé stabil karbonátos részei az élőlény elpusztulása után feloldódtak, míg a kalcitos aptychusz nem tudott (ezt az egykori tengervíz geokémiai viszonyai tették lehetővé).
A kb. 15 millió év rétegsorát bemutató bányában az ősmaradványgyűjtés mellett kiváló szedimentológiai (üledékföldtani) és tektonikai (szerkezetföldtani) megfigyeléseket is tehetünk, amely alkalmassá tenné az egykori külfejtést geológiai bemutatóhely kialakítására. Itt jegyeznénk meg, hogy a rétegsor tetején a kréta képződményekre jelentős üledékhézaggal (kb. 100 millió év) már világosabb, drapp színű középső-eocén törmelékes (folyóvízi) és édesvízi (tavi) mészkőrétegek települnek.
A korábban ismertetett földtani képződményeket egy könnyebben és gyorsabban megközelíthető helyen is tanulmányozhatunk, amelyet a Lábatlan melletti Köszörűkő-bányában tehetünk meg.
A külfejtés pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
