A Szamár-kő sziluettje az Ágasvár alatt
Írásunkban a Mátra vulkáni felépítményének nyugati vidékére látogatunk el (Nyugati-Mátra kistáj), ahol az Ágasvár térségének “mesélő köveit” szólaltatjuk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mátra (vagy régebbi nevén Mátraerdő, amelyet egykoron az egész Északi-középhegységre értettek) fő tömege a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korában, egy közel 7 millió évig tartó, szakaszos vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka az ún. bádeni korszakra tehető (kb. 16-15 millió évvel ezelőtt), amely során hatalmas mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre (ez határozza meg a Mátra mai arculatát). A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites (alárendelten dácitos és riolitos) lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. A fent nevezett vulkanizmust jelentős ércesedés is kísérte, amely termékeit évszázadokig bányászták a területen (pl. Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre térsége). A vulkanizmus óta eltelt időben a tektonikai és az eróziós folyamatok hatására a kialudt vulkáni kúpok jelentősen átformálódtak, lepusztultak, melyeket többek között az Országos Kéktúra (OKT) útvonala mentén tanulmányozhatunk behatóbban. A mátrai miocén vulkanizmusnál idősebb kőzetek csak a hegység peremeiről (pl. Parád és Recsk térsége), valamint mélyfúrásokból ismertek.
Az Országos Kéktúra útvonaláról pár perces kitérővel (a kék háromszög jelzés mentén) két sziklaképződmény is elérhető: a Newton-szikla és a Szamár-kő. A rejtélyes, andezitből álló Newton-sziklán a következő kőbe rótt felirat olvasható: „Newton hitétől mentsen meg az Isten”. Nem tudni, hogy ki és mikor véste bele, de annyi bizonyos, hogy a sziklától csodálatos panorámában lehet részünk észak és kelet felé egyaránt. Nem messze innen egy látványos sziklaalakzat áll őrt, amely a Szamár-kő névre hallgat. Kialakulása a szelektív denudációnak (magyarul „válogató lepusztításnak”) köszönhető: a szikla alsó harmada robbanásos eredetű vulkáni törmelékekből (különféle szemcseméretű tufákból), míg a felsőbb része andezitből áll, amely lávából szilárdult meg. Az „idő vasfoga” a Szamár-kő alsóbb részének puhább kőzeteit jobban „kikezdte”, mint a felsőbbeket, így alakult ki a gombaszerű, bizarr alakzat.
Érdemes a kék háromszög jelzésen tovább folytatni utunkat, ahol rövid kaptatóval a környék ikonikus hegyormára, az Ágasvárra (789 m) érkezhetünk, ahol további földtudományi/geoturisztikai értékek várnak ránk (pl. L-Fix torony, török lábnyom). Kalandra fel!
A Szamár-kő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
