Részlet az atkári periglaciális talajszelvényből

Atkár község Heves megye délnyugati részén, a Nagyalföld és az Északi-középhegység találkozásánál, Gyöngyöstől 9 km-re fekszik. A különösebb turisztikai látnivalót nem adó településen a legtöbb Mátra felé igyekvő turista csak átviharzik, nem tudva azt, hogy egy védett, egyedülálló földtudományi érték rejtőzik határában. Járjunk most ennek nyomába, kalandra fel, irány a kövek világa!

Élő, napjainkban is „aktív” talajjal bárki találkozhat, aki kimegy a kertbe és kapirgál kicsit. De vajon mi a helyzet azokkal az ősi talajokkal (idegen kifejezéssel paleotalajokkal), amelyek több ezer vagy több tízezer éve alakultak ki egy adott alapkőzeten/domborzaton/éghajlaton/vegetáció alatt? A rossz hír az, hogy ezek általában átalakultak, betemetődtek vagy épp erodálódtak, azaz nagyon kevés helyen tudtak megőrződni az utókor számára. A jó hír viszont, hogy épp Atkár mellett tanulmányozhatunk egy ilyen paleotalajt, amelyre nyugodtan kijelenthetjük, hogy világviszonylatban is egyedülálló.
A talajszelvény döntő részét egy vasoxid/hidroxid ásványoktól vöröses (ill. helyenként sárgás és tarka) színű agyagos képződmény alkotja, amely a közeli Mátra andezites vulkanikus kőzeteinek mállásával keletkezett, a földtörténeti pliocén kor (kb. 5,4–2,5 millió éve) meleg és csapadékos éghajlata alatt. A finomszemcséjű agyagos málladékot („nyirok”) a vízfolyások szállították le az intenzíven emelkedő hegységből a Nagyalföld északi peremének hegylábfelszíneire. Az imént ismertetett képződmény feküje (azaz amin „fekszik”) egy szürke színű, hasábos szerkezetű tömör agyag, amely a bemutatóhelyen is kiválóan tanulmányozható.
A vörös mellett a másik domináns szín a talajszelvényben a fehér, amely meg-megszakadó, hullámos, deformált horizontokat alkot. Ez nem más, mint mész (azaz kalcium-karbonát), amely a szél által lerakott kőzetlisztből, azaz a csapadék által a löszből kimosott (kilúgozódott) mészanyagokból származik, amely a vörösagyagra telepedett rá a földtörténeti pleisztocén (jégkorszak; kb. 2,5 millió év–12 ezer év között) hidegebb szakaszaiban. A pliocén vörösagyagban leszivárgó meszes oldatok nem tudtak mélyre hatolni, hisz a vízzáró szürke agyagos réteg útjukat állta. Eddig tehát van egy pliocén vörösagyagunk, amelybe a fiatalabb jégkorszaki löszből meszes oldatok szivárogtak, fehéres színű, szilárd kalciumkarbonát-ásványokat kristályosítva ki. De még mindig nem világos, hogy mi „gyűrte” össze ennyire ezeket a meszes rétegeket!?
A kulcsszó a fagyváltozékonyság! A leszivárgó csapadékvízzel átitatott talajokat a fagyás és az olvadás sűrű ismétlődése „kuszálta” össze. Az olvadási periódusokban a „meglágyuló”, plasztikussá váló talaj lejtőn való kúszása, folyása deformálta össze a rétegeket, de a vízzel átitatódó, nehezebb rétegek terhelése, súlya is „szétnyomhatta” az alatta fekvőket. Így alakultak ki a fehéres meszes rétegek felszökésszerű csúcsosabb hullámai, csóvái, amelyek a talajszelvény talán leglátványosabb elemei. A fagyási periódusokban a vízzel átitatott rétegek térfogatnövekedése (a fagyás 9%-os térfogatnövekedéssel jár!) tovább fokozta a paleotalaj “összegyúrását” (ezt a folyamatot idegen kifejezéssel krioturbációnak nevezzük). Az imént leírt folyamatok hosszú időn keresztül, több periódusban zajlottak, s alakították ki a színekben és formákban gazdag ritka természeti jelenséget. A talajszelvény jelentősége a tudomány számára azért fontos, mert annak tanulmányozásával fontos információk nyerhetők ki a jégkorszaki őskörnyezetre vonatkozóan.
A fent nevezett folyamatok ma is zajlanak a sarkkörök környékén (az ún. „jégkörnyéki”, azaz periglaciális éghajlaton), ahol az év nagyobb részében fagyott talaj rövid időre felenged, majd újra megfagy. Hazánk területén a jégkorszak hideg periódusaiban nem volt belföldi jégtakaró, hanem a periglaciális éghajlat alatti felszínformálás zajlott.
Az atkári periglaciális talajszelvénynél tanösvény és pihenőhellyel tarkított bemutatóhely várja azokat a kíváncsi geoturistákat, akik a jégkorszaki talajfejlődés rejtelmeire kíváncsiak.

A feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt