A bányászati emlékhely egy részlete Komlón
Pécstől északra, a Mecsek “szívében” fekszik a valaha szebb napokat is látott bányaváros, Komló. A város „különleges arculatát” annak a fosszilis energiahordozónak köszönheti, amely a város alatti geológiai rétegsorokban rejtőzködik.
A mai Mecseket hordozó lemeztöredék ugyanis a jura időszak elején (a liászban, kb. 200 millió évvel ezelőtt) olyan ősföldrajzi (vagy idegen kifejezéssel paleogeográfiai) környezetben helyezkedett el, amely kedvezett a szénképződésnek (természetesen kiegészülve az ehhez szükséges meleg és csapadékos klímával).
A lassan süllyedő folyóvízi, tavi, majd tengerparti környezetben valaha élt hatalmas mennyiségű növényi anyag iszappal temetődött be, s oxigénmentes (anoxikus) környezetben, a fokozódó nyomás és növekvő hőmérséklet hatására hosszú idő alatt feketekőszénné alakult. Az egykori félárok-szerkezetnek megfelelőn a széntelepes összlet vastagsága Pécs körül 1000 méternél is vastagabb, míg észak felé haladva pár 100 méteresre vékonyodik. A különféle törmelékes üledékes kőzetekkel (pl. homokkő, aleurolit, agyagkő) váltakozó széntelepes összletet 0,4–6 m vastagságú, meredek dőlésű, szerkezetileg erősen deformált széntelepek (kb. 190 darab, de ebből 17–30 csak a művelhető) építik fel, amelyeket évszázadok óta bányásznak a térségben.
Az egyébként középkori eredetű Komló térségében már a 18. század óta ismerték a felszínközeli szénkibúvásokat, de jelentősebb mélyműveléses bányászata csak a 19. század végén kezdődött el. 1892-ben kezdett el termelni az Adolf-, a Glanzer- és a Szerencse-tárna, s 1898-ban kezdte meg működését az első függőleges akna, az Anna-akna. A szénbányászat, s az infrastruktúrát fejlesztő hatásai a két világháború közötti időben nem csak Komlón, hanem a környező településeken (pl. Zobákpuszta) is jelentős fejlődést indítottak el. Az imént felvázoltakat az is jól alátámasztja, hogy az 1950-es évek elején Komló lakosságának a fele (kb. 11 ezer fő) a szénbányákban dolgozott, s ekkor vált igazi szocialista bányavárossá is. Az 1951-ben városi rangot kapott település lakossága az 1990-es évek elejére 30 ezer fölé emelkedett.
Természetesen sok más hasonló magyarországi bányavároshoz hasonlóan Komlót és térségét is elérte a végzete: a ’90-es évek végén bezártak a bányák (gazdaságossági okokra hivatkozva), 2000. január 31-én gördült fel az utolsó csille szén a Zobák-aknából.
A napjainkban az útját kereső „szocreál” hangulatú város házai között sétálva mindenütt a bányászmúlt emlékezete köszön vissza. Erre jó példa a cikk képe is, a múzeum mögött 2014-ben felállított bányászati emlékmű és emlékhely, amelyhez egy hajdani aknatorony 6 méteres kerekét, csilléket és mozdonyhoz kapcsolt bányavasúti kocsikat is felhasználtak.
Az emlékmű pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
