Az Öreg-havas látképe a Kisbányahavas irányából
A közel 20000 négyzetkilométer területű Erdélyi-szigethegység (vagy Erdélyi-középhegység) hatalmas, erdős masszívumként magasodik a Nagyalföld és az Erdélyi-medence közé. A változatos földtani felépítésű és domborzatú tagokból álló földrajzi tájegység keleti részén helyezkedik el a Gyalui-havasok. Az Erdélyi-szigethegység legnagyobb területű (1350 négyzetkilométer) tagja lekerekített, kristályos kőzetekből álló csúcsaival, látványos mészkőszurdokaival és hidrológiai/hidrogeológiai értékeivel (víztározók, vízesések) várja a természeti értékek iránt fogékony turistákat. A továbbiakban a Gyalui-havasok legmagasabb, központi régiójába kalandozunk el, az Öreg-havas (Muntele Mare) térségébe. Kalandra fel!
A Gyalui-havasok fő tömege ősi, több százmillió éves (földtörténeti prekambrium és ópaleozóikum) metamorf kőzetekből (pl. csillámpalák, kloritpalák, fillitek, kvarcitok) áll, amelyekbe a központi régióban gránitos olvadék nyomult (ez bukkan elő az Öreg-havas térségében). A hegység déli, délkeleti régiójában paleozós (óidei) kristályos mészkövek és dolomitok fordulnak elő, amelyekbe a vízfolyások lélegzetelállító szurdokokat vájtak (pl. a Szkerice-Bélavár térségében a Podságai- vagy a Ronki-szoros). A fent említett változatos földtani képet még kisebb magmás előfordulások és ehhez köthető ércesedések is kísérik.
A csatolt fotón is jól látható, hogy a hegység központi régiója szelíd domborzatú: lekerekített, füves hegyhátak, széles és terjengős völgyek kísérik az arra járók útját. A domborzati formák megértésének kulcsa a földtani felépítésben keresendő. Az Öreg-havas térségében a fent említett metamorf kőzetösszletbe a földtörténeti paleozóikum vége felé (kb. 300 millió éve), a Variszkuszi-hegységképződéshez köthetően gránitos magma nyomult bele (korábban idősebbnek, szilurnak tartották a gránitokat). Ez a forró olvadék nem jött ki a felszínre, hanem több kilométeres mélységben megrekedt, és kissé felboltozta a fölé települő ősi palákat. A terület lassú emelkedése miatt az erózió hámozta ki a mélyben rejtőzködő durvakristályos gránitokat, amelyek napjainkban szépen tanulmányozhatók az Öreg-havas túraösvényei mentén.
A mélységi magmás gránit és metamorf “köpenye” a földtörténetben lezajlott klímaváltozások alatt (főleg forró, csapadékos klímán, pl. kréta-paleocén, miocén) komoly mállási folyamatoknak volt kitéve, létrehozván a tönkösödött, lapos, “lenyalt” hegyhátakat, s lepusztulási felszíneket.
Az 1826 m magas Öreg-havas nemcsak a Gyalui-havasok legmagasabb pontja (tetején katonai objektumokkal), hanem a Szigethegység 3. legmagasabb csúcsa is (a Nagy-Bihar és a Vigyázó után).
Az Öreg-havas pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
