A Godjánt és a Retyezátot elválasztó Paltina-nyereg látképe
A Déli-Kárpátok egyik kevésbé ismert tagja a Godján, amely szégyenlősen bújik meg nagyobb “testvérei”, pl. a Retyezát szomszédságában. A lapos, legelőként “hasznosított” csúcsokat kevés turista járja, a hegység a pásztorok (csobánok) hazája. Ismeretlensége ellenére kijelenthető, hogy a hegység “lenyesett” hegycsúcsaival, mélyre vágódott völgyeivel, palás kőzetekből álló kőtengereivel maradandó élményt nyújt annak, aki végigjárja gerincét. Eredjünk most mi is gondolatban a Godján füves platóinak tetejére és beszéljünk kicsit a hegység földtani múltjáról és felszínalaktani fejlődéséről. Kalandra fel!
A rovat képe a Godján keleti végében készült, a hegységet és a Kis-Retyezátot elválasztó Paltina-nyereg térségében. Ha kicsit alaposabban megnézzük, akkor észrevehetjük, hogy a kép hátterében lévő csúcsok vadak, sziklásak, markánsak, míg az előtérben (ahonnan a fotó is készült) füves, “lenyesett”, lapos hátak sorakoznak. Ez nem véletlen, hisz a Paltina-nyereg nem csak a földrajzi, hanem a földtani határ is a Retyezát és a Godján között. Erre a látképre találóan azt szoktuk mondani, hogy a morfológia árulkodik a kőzettani háttérről!
A Godján fő tömegét különféle fokú metamorf kőzetek (pl. fillit, csillámpala) alkotják, amelyek kora prekambriumi és ópaleozós (óidei), azaz a földtani időléptékben mérve is igen idősek. Ezek a könnyen aprózódó, palás szerkezetű kőzetek “nem alkalmasak” arra, hogy tájképet uraló, vad és látványos formakincset hozzanak létre. Ráadásul a területet a földtörténetben többször olyan klíma uralta (pl. a kréta végén, a paleogén elején), amely alatt a kőzetek még intenzívebben mállottak, s lapos, elegyengetett felszínek jöttek létre. A Godjánban ez a “lenyesett” felszín (az ún. Boreszku-felszín) 1900-2100 m között érhető tetten, s itt maradt meg a legjobban az összes kárpáti hegység közül.
A Paltina-nyergen túl a Retyezát nyugati, de a névadó “nagytestvér” fő tömegétől kőzeteiben és formakincsében is elütő Kis-Retyezát húzódik. A hegység vad, vakítóan fehér (késő-jura és kora-kréta) mészkőszirtjei, mély szurdokai, aknabarlangjai, karrmezői egyértelmű formakincsbeli eltérést mutatnak az előbbiekben tárgyalt Godjánétól. A kemény, tömött szövetű mészkő jobban ellenáll a külső erők pusztításainak, felszínét legfeljebb a szénsavassá váló csapadékvíz oldogatja.
Ezek után a fotó nézegetése közben már érthetjük azt, hogy miért tér el a két hegység formakincse oly jelentős mértékben. Ezt az is megérzi, aki épp a gerinctúrát csinálja. Aki nem hiszi el, járjon utána!
(A fotó bal felső szélén, kicsit felhősen a Retyezát ormai integetnek.)
A Paltina-nyereg pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
