Az egykori kosdi szénbánya néma tanúi
Pest megyében, Váctól északkeletre, a Naszály-hegy lábánál fekszik a csendes kis “zsákfalu”, Kosd. A környéken található erdők, hegyek, tiszta vizű patakok miatt a turisták kedvelt túrakiindulási és tartózkodási helye. Kosdról kevesen tudják viszont azt, hogy egykoron bányásztelepülés volt, jelentős szénbányával és a bányászatban dolgozó nagy számú helyi lakossal. A dicső bányászmúlt emlékei viszont még helyenként fellelhetők a környékbeli erdők mélyén, aminek most mi is a nyomába eredünk. Kalandra fel!
Kosd földrajzi értelemben az Északi-középhegység (Cserhát) lealacsonyodó lankái között fekszik, viszont földtani/szerkezetföldtani értelemben a Dunántúli-középhegység(i-egység) területén található. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a település felett magasodó Naszály, amely döntő tömegét a késő-triász (nóri) korú Dachsteini Mészkő alkotja. Ez a vastag kőzetösszlet a Dunántúli-középhegység fontos képződménye is egyben. A triász karbonátos üledékekre jelentős üledékhézaggal (hiátussal) eocén, majd oligocén kőzetek települnek. Ezek közül kiemelendő a közvetlenül a Dachsteini Mészkőre települő, középső- és késő-eocén korú Kosdi Formáció, amely a korábban bányászott széntelepes összletet is tartalmazza. A középső-eocén végén, a késő-eocén elején a lassú tengerelöntés hatására édesvízi, csökkentsósvízi, majd sósvízi kőszénlápok alakultak ki, amelyek betemetődő növényi anyagából jöttek létre a Kosd környéki kőszéntelepek.
A település körüli széntelepeket a 19. század legvégén fedezték fel, de az első bánya megnyitására csak 1904-ben került sor, a Váci Kőszénbánya Részvény Társaság tevékenysége lévén. A termelést már a kezdetektől nehezítették a vízbetörések, amely 1931-ben a bányászat végét is jelentette. A tragikus eseményről az ezen írás forrásául is szolgáló szenbanya.blogspot.com honlapról idézünk:
“(1931) Szeptember 28-án este 1/2 9 órakor a VI. mező 9. sz. ereszkéjében a 97. és 93 m-es szinten dolgoztak. A két munkahelyet egy 25 m hosszú lejtakna kötötte össze. Ide szállt le a kilenc főből álló munkacsoport. Előbb a robbantást végezték el, majd a fejtéssel a régi, elöntött bányarész felé haladtak. Már vége felé járt a műszak, amikor Dóczi József a 19. csillét küldte fel. Hátuk mögött, a 97 m szintű munkahelyen hatalmas robaj hallatszott. A lámpák kialudtak, ömlött a víz. A 3 csillés a vezetékbe kapaszkodva menekült meg. Toman Ferenc, ifj. Kovács János, Farkas Jenő, Dóczi István, Nerpl Mihály és Fehér Pál bányászok a nagy erővel munkahelyükre zúduló víztömeg áldozatai lettek.” A tragédia után 250 bányász maradt munka nélkül a bánya bezárása miatt!
A kopjafákkal szegélyezett bányász emlékmű Kosdról a zöld körút jelzésen érhető el, alatta az egykori vágat berácsozott bejárata is tanulmányozható. Emlékezzünk közösen arra a hat bányászra, akik ma is a mélyben alusszák örök álmukat!
Az emlékműtől érdemes tovább túrázni a Naszály irányába, ahol sok látnivaló vár még ránk!
Az emlékmű pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
