A misztikus Bába-kő naplemente idején

Gyöngyös városától északkeletre, a Mátra déli lankái között, a Kékes-tető felé vezető országúttól egy kőhajításnyira misztikus kőalakzatok bújnak meg egy bozótos területen. A gyöngyössolymosi Bába-kő névre hallgató védett sziklacsoport nem csak földtudományi csemege, hanem fontos kultúrtörténeti érték is. De miért is? Járjunk most ennek nyomába, azaz kalandra fel!

A Mátra fő tömegét a földtörténeti miocén korban képződött vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit, riolit és ezek tufái) építik fel. Az időben és térben elhúzódó vulkanizmus szüneteiben és befejeződése után komoly utóvulkáni működés zajlott a területen, melynek egyik fontos bizonyítéka maga a Bába-kő is. A nem túl mélyen lévő magma és a forró kőzetek hatására a felszín alatt cirkuláló vizek felmelegedtek, s különféle kémiai elemekben dúsultak. Ezek a forró kovasavas oldatok helyenként tavakat alkotva, míg máshol hévforrások vagy akár gejzírek formájában jutottak a felszínre. Az agresszív forróvizes (hidrotermális) fluidumok helyenként komoly kőzetbontást végeztek, míg máshol impregnálták (átitatták) a már korábban kialakult üledékeket vagy kőzeteket. A Bába-kő térségében egy hévforrás működhetett hosszú ideig, amelynek hatására (a forrásszáj körül) egy magas szilíciumdioxid-tartalmú szárazföldi kovaüledék jött létre, amelyet gejziritnek nevezünk. Az egykori hévforrás körül található riolitos kőzetek is átitatódtak, melyek szintén keménnyé és ellenállóvá váltak. A gejzirit név ne tévesszen meg senkit, hisz ezek az utóvulkáni működési formák itt inkább hévforrások voltak, mint klasszikus értelemben vett gejzírek, amelyek szabályos időközönként eregetik magukból a forró vizet.
Mivel a kovasavas oldatok hatására a Bába-kő térségének kőzetei ellenállóbbá váltak környezetünknél, ezért az eróziós folyamatok jobban megkímélték, mint “puhább” társaikat. Emiatt ma a terület több méterrel kiemelkedik a déli felé enyhén lejtő hegylábi felszín általános síkjából.
A Bába-követ misztikus történetek lengik körül, amely nem meglepő, hisz az erdők mélyén álló bizarr sziklaképződmények számos esetben megmozgatták az emberi közösségek fantáziáját. A néphagyomány szerint a Bába-kövön égették el a környék boszorkányait, míg egy másik szerint ősi áldozati szertartások színhelye volt. Megint egy másik szerint: “az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit nem tudott utólérni és mérgében utána dobta ezt a nagy darab követ”.
Bármi is az igazság, kijelenthetjük azonban a Bába-kő példáján keresztül, hogy egy szikla, az nem csak egy szikla, hanem az elmúlt évmilliók földtörténeti és az elmúlt évezredek emberi történelmének bizonyítéka is!

A Bába-kő pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt