Misztikus naplemente a Madarasi-Hargitán
Erdély “túlsó végében”, a Keleti-Kárpátokban húzódik az erdővel fedett, ősi vulkánok lepusztult maradványait rejtő Hargita. Az őserdőkkel, sebesen zúgó patakokkal, borvízforrásokkal tarkított hegység a magyarországi turisták kedvelt célpontja. Kiváltképp igaz ez a Hargita legmagasabb pontjára, a székelység “Szent hegyére”, az 1801 m magas Madarasi-Hargitára, amelyre több irányból és módon is feljuthatunk. Akkor kalandra fel!
A Hargita legdélebbi tagja annak a hatalmas, ívesen futó vulkáni koszorúnak, amely a felvidéki bányavárosok (pl. Selmecbánya, Körmöcbánya) környékén kezdődik, s kisebb-nagyobb megszakításokkal, változó szélességben a Hargita déli részén, a Csomád-Büdös-hegycsoport térségében ér véget. A szakaszos és hosszú vulkáni működés a miocén földtörténeti korban vette kezdetét, s egészen a pleisztocén (jégkorszak) végéig zajlott. A legfrissebb kutatási eredmények alapján az utolsó vulkánok úgy 30 ezer évvel ezelőtt működtek a Csomád-csoport térségében, ami geológiai időben gondolkozva nem is oly régen volt! A vulkáni kőzetek kora a Felvidékről kelet felé indulva egyre fiatalabb, ami egy időben és térben elhúzódó lemeztektonikai folyamatról tájékoztat minket, amelynek ismertetésébe most nem bocsátkoznánk. Az előzőekből következik, hogy a Hargita rejti a legfiatalabb vulkanikus kőzeteket (főleg andezit-félék) és itt a legépebben az egykori vulkáni felépítmények az egész Kárpátokban.
Az észak-déli irányban kb. 60 km hosszú Hargita központi részén helyezkedik el a hegység és egész Székelyföld legmagasabb pontja, a Madarasi-Hargita. A legmagasabb csúcsokat hordozó területen egy hatalmas vulkáni felépítmény maradványa, ún. kalderapereme rajzolódik ki, amely a terepen is kiválóan követhető (nem beszélve a műholdfelvételekről).
A legtöbb turista Ivó község irányából érkezik fel az 1650 m magasan fekvő, 1941-ben átadott menedékházhoz. A gyaloglás mellett sokan (főleg télen) a lovasszánt vagy a traktort választják. A menedékháztól már könnyedén elérhető a főcsúcs, ahonnan jó időben tökéletes körpanorámában gyönyörködhetünk: látszanak a szomszédos hegységek (pl. Görgényi-havasok, Csíki-havasok, Hagymás), de ellátni a Bucsecsig és a Fogarasi-havasokig is. A Madarasi-Hargita csúcsán különös hangulat foghat el minket, amelyet csak fokoznak a különféle alakú és méretű kopjafák, emlékművek és kőemberek is. Mint minden népnek, így a székelységnek is megvan a maga “Szent hegye”, amely történetesen épp a Madarasi-Hargita.
Aki nincs járműhöz kötve, annak érdemes keleti irányban folytatni a túrát, s leereszkedni a Csíki-medencében fekvő valamelyik településre (pl. Csíkrákosra).
(A csatolt fotón a 2014-es év utolsó naplementéje látható.)
A Madarasi-Hargita pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
