Részlet a Tiszazugi Földrajzi Múzeum “őscsontjaiból”
A Tisza és a Körös ölelésében fekszik hazánk egyik eldugott kistája, a Tiszazug. Ennek a folyóvizek és szél által alakított vidéknek a központja a Tisza magaspartján szélesen terpeszkedő, ősi halászfaluból lett csendes városka, Tiszaföldvár. A Kossuth utca 101. sz. alatt kereshető fel a híres Tiszazugi Földrajzi Múzeum, amely 2012-ben az év múzeuma lett. Az állandó és időszakos kiállítások termeiben barangolva megelevenedik a vidék földrajza és történelme: többek között ízelítőt kaphatunk a kunhalmok világából és a Tiszazug híres paleontológiai leleteiből is. A továbbiakban a tiszaföldvári “mammut-temetővel” foglalkozunk részletesebben! Kalandra fel!
Már a régi korok halászai is felfigyeltek arra, hogy hálóik sok esetben hal helyett óriási csontokat hoznak a felszínre. Marsigli itáliai térképész a 18. század elején Hannibál elefántjainak maradványait sejtette a hatalmas “cupákokban”. Ma már viszont tudjuk, hogy a csontok egykoron a jégkorszakban (pleisztocénben) élt, s ma már kihalt állatoktól (pl. mammut, ősbölény, őstulok, óriásszarvas) származnak. A csontokat az Alföldön (a szabályozások előtt) kalandozó folyók (pl. Tisza, Körösök) mosták ki és halmozták át a legendás “kék agyagnak” nevezett jégkorszaki rétegből. Tiszaföldvár környéke különösen gazdag pleisztocén gerincesek maradványaiban, amelyek tömegét a környékbeli halászok és a folyó partján játszó gyerekek szolgáltatták be a múzeumba. Különösen híresek voltak az 1973-ban Hír János által (ma a Pásztói Múzeum igazgatója) talált leletek, amelyek az egykori tiszaföldvári téglagyár gödréből kerültek elő.
Az egykoron elpusztult gerinces állatok szerves-lágy részei gyorsan elbomlottak, míg a kemény és ellenálló csontok különféle üledékekkel betemetődtek, s lassan fosszilizálódtak. A csontok tavi, folyóvízi, vagy eolikus (szél által szállított) üledékekkel fedődhetnek be, s a későbbi eróziós (vagy ember által generált) folyamatok hozhatják azokat a felszínre vagy annak közelébe.
A Nagyalföld folyóvíz és szál által formált területe különösen gazdag jégkorszaki gerincesek maradványaiban (nagyon gyakoriak az őrlőfogak), amelyet kiválóan reprezentálnak a Tiszazugi Földrajzi Múzeum vitrinjei és raktári szekrényei is.
Érdemes azon is kicsit elgondolkoznunk, hogy több tízezer, vagy akár több százezer éve hogyan is nézhetett ki az Alföldünk és egyáltalán a Kárpát-medence területe. A mozaikos táj erdős pusztákat, vizenyős mocsarakat, a hegyvidékek pedig tűlevelű fafajokból álló “tajgát” rejtett olyan nagytestű állatfajokkal, amelyeknek ma már hírmondói sincsenek meg. Többek között ebbe (is) nyújt betekintést a Tiszazugi Földrajzi Múzeum (www.tiszazugmuzeum.hu).
A múzeum pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
