A fenséges Nagykúp Cserépváralja határában

A Bükk terjedelmes, főleg a földtörténeti mezozóikumban (középidőben) keletkezett alaphegységi kőzeteit (mészkő, dolomit, márga, agyagpala) délről nagy kiterjedésű és vastagságú, heves vulkáni robbanások során keletkezett piroklasztikus kőzetek (főleg riolittufa és dácittufa, valamint ezek különféle változatai) fedik.

A heves vulkáni működés kb. 21 millió évvel ezelőtt, a kora-miocénben vette kezdetét. A szakaszos vulkáni működés során (melynek kitörési központjai ma az Alföld északi területei alatt elfedve találhatók) több száz méter vastagságú vulkáni törmelék került a felszínre, amely később kőzetté vált.
Az eltérő keménységű tufákon alakultak ki a Bükkalja misztikus, kúp alakú sziklaképződményei, az ún. kaptárkövek. A meredek tufás lejtőket a lineárisan (vonalasan) lefolyó vizek szabdalták fel változó nagyságú és formájú kúpokká, amelyek formálásához még egyéb felszínformáló tényezők (pl. csapadék, szél, fagy) is hozzájárultak. Magasabb térszínként való megmaradásukat egy mállási kéreg kialakulásával is magyarázzák.
A kaptárkövek oldalában emberkéz alkotta fülkék találhatók, amelyekről még ma sem bizonyított, hogy kik, mikor és milyen céllal vájták ki. A legvalószínűbb (de nem bizonyított) elmélet ma az, hogy ősi népcsoportok kultikus, bálványtartási céllal faraghatták ezen fülkéket a könnyen megmunkálható kőzetbe, s kialakításuk folyamatos lehetett a Kr. u. 5-15. századok között.
A bükkaljai kaptárkövek legnagyobbika a 16,2 m magas Nagykúp a Mangó-tető oldalában, amely felületén összesen 25 darab fülke számolható össze. A Nagykúp és a mellette található Kiskúp fontos természeti és kultúrtörténeti értékek, s védelem alatt állnak (Bükki Nemzeti Park).

A Nagykúp pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt